Fiatalkorban teljesen természetesnek vesszük, hogy mindig van friss ebéd az asztalon, és hogy a hűtőt csak ki kell nyitni és találunk valamilyen harapnivalót, legyen szó nassolásról, vagy komplett vacsoráról.

Aztán a felnőtté válás egyik legfőbb mérföldköve, amikor elhagyjuk a szülői házat és saját magunknak kell gondoskodni a mindennapi betevőről. Ezt nem csak átvitt értelemben kell érteni, hisz nem csak a pénzt keressük meg saját magunk, de nekünk is kell kitalálni és elkészíteni is a heti menüt. Ez pedig azok számára, akik imádnak a konyhában sürögni-forogni nem is akkora csapás, ám a többiek számára bőven hoz fejvakarós pillanatokat. Napról-napra kitalálni ugyanis, hogy mi kerüljön a család elé, nem is olyan egyszerű feladat, mint amilyennek régebben gondoltuk. Így aztán végül sokan döntenek úgy, hogy az otthoni főzőcskézés helyett inkább menüznek, ám ennek is megvannak a maga hátrányai és emiatt aztán érdemes átgondolnunk, hogy számunkra melyik a megfelelő.

Hacsak nem vagyunk született szakácsok és nem tekintünk a főzésre egyfajta hobbiként, akkor amennyiben egyedül élünk, akkor vitán felül jobban járunk azzal, ha rendeljük az ebédeket. Nem csak rengeteg időt megspórolunk így, de anyagilag sem jövünk ki rosszabbul – ha csak nem szeretnénk ugyanazt enni 2-3 napon keresztül -, hisz egyszemélyes adagokat főzni nem olyan egyszerű. Ám ha már ketten vagyunk – pláne, ha gyerek is van -, akkor már korántsem ilyen egyértelmű a dolog. Három menü árából ugyanis sokkal igényesebb alapanyagokból készült ételt is főzhetünk, amit mondjuk felváltva eszünk – azaz kétféle kaja elég így négy napra -. Ez nem csak minőségben és árban kedvezőbb, de valószínűleg sokkal inkább megfelel majd a család ízlésének, mint egy menü. Az egyetlen hátrány ilyenkor az idő, hisz még ha egyszerre meg is csináljuk egész hétre a kínálatot, akkor is pár órát mindenképpen a konyhában kell tölteni. Hogy ez belefér-e, illetve hogy melyik a fontosabb – a házias ízek, vagy a szabadidő -, azt már mindenkinek magának kell eldöntenie.