Vannak témák a szülővé válás kapcsán, amiről ritkán esik szó. Nem feltétlen azért, mert az emberek szégyellik, de mégis rengeteg mindent tabuként kezelnek, ennél fogva aztán az információhiány következtében sok mindent csak akkor tudunk meg, amikor már a saját bőrünkön tapasztaljuk.

Az első pár év – akárcsak az utána következők – tartogatnak nehézségeket, persze egész más típusúakat, mint egy kisiskolás, vagy egy kamasz mellett. Egy dolog azonban szinte minden szülő esetében megjelenik idővel, mégpedig a pihenés és a kikapcsolódás iránti vágy. Az még persze könnyű elfogadni, hogy az első egy év a szülés után nem arról szól, hogy mi, szülők mire vágyunk, ám amikor a gyerek betölti a kettőt, és elérkezik a várva várt nyár, akkor a legtöbbünk fejében megfogalmazódik a gondolat, miszerint ideje lenne végre nyaralni egy kicsit. Hisz nem csak mi pihennénk ki magunkat, hanem a picur is új élményekkel gazdagodhatna, arról nem is beszélve, hogy milyen jól el tudna játszani a tengerparton, strandon.

Itt pedig mindjárt el is érkeztünk egy olyan helyzethez, amiről a szülőtársak nem, vagy csak pironkodva beszélnek, nevezetesen, hogy a totyogóval nyaralás az egyáltalán nem olyan élmény lesz, mint amilyennek előre várnánk. Otthonunkban ugyanis mindennek megvan a maga helye és a veszélyforrásokat is tökéletesen ismerjük. Egy idegen helyen, szállodában, apartmanban viszont minden máshogy van, lépcsők, alacsonyan lévő pultok, és még ezernyi egyéb olyan dolog, ami balesetveszélyes. Emiatt aztán másból sem fog állni a napunk, mint hogy árgus szemekkel figyelünk az apróságra, hogy nehogy valami baja essen. Ha pedig neki indulunk felfedezni a látnivalókat, vagy csak pihenni a strandon, akkor ott is ugyanez lesz. Így aztán egy pillanatig se gondoljuk, hogy rendesen tudunk majd pihenni, sőt, meglehet, hogy stresszesebb lesz az egész vakáció, mintha otthon maradtunk volna. Nagyobb gyerek esetében persze már más a helyzet, hisz egy óvodáskorú gyerkőc már kevésbé veszélyes saját magára, és valamivel kevesebb felügyeletet is igényel.