Nyaralni a legegyszerűbb egyedülállóként. Ez ugyan egy picit talán gonoszul hangzik, de valóban így van, ugyanis ha egyedül vágunk neki, akkor az égvilágon senkihez sem kell alkalmazkodni, ez pedig egy olyan felszabadultságot ad az egésznek, ami egyébként nagyon nehezen érhető el.

Ha már a párunkkal, az egész családdal, vagy akár csak a baráti társasággal indulunk útnak, akkor teljesen mindegy, hogy milyen célpontot is választunk, mindig lesz valaki, akinek nem tetszik az aktuális program, és mindig lesz olyan is, akinek valami gondja van, amit meg kell oldani, és amivel keresztülhúzza a terveket. Persze sokan nem is szeretnek egyedül nyaralni – legtöbbször azért, mert az igazi élményt az adja, ha megosztjuk másokkal a kalandot -, ám ha van rá lehetőségünk, akkor legalább egyszer próbáljuk ki, mert nagyon sokat lehet belőle tanulni, és egy igazán egyedi tapasztalatot ad.

Bárkivel is megyünk, az mindig egy nagyon nehéz kérdés, hogy azt a kevéske kis szabadidőt milyen nyaralásra áldozzuk fel. Tengerparti fürdőzésre? Vagy aktív városnézésre? Esetleg valami sokkal több adrenalin az, amire szükségünk volna? Nem egyszerű kérdés – hisz ha rosszul választunk, akkor azt utána egy egész éven át bánni fogjuk -, ám ha egyszerűen csak annyit teszünk, hogy az igényeinknek megfelelően döntünk, akkor a szinte garantált, hogy végül elégedettek leszünk. Ehhez nem kell mást tenni, mint mélyen magunkba nézni, és feltenni a kérdést, hogy mi hiányzik igazán az életünkből. A napjaink rohanással és stresszel telnek? Akkor a legjobb, ha a nyugodt pihenésre, és az önfeledt lazításra voksolunk. Netán épp ellenkezőleg? Unjuk a banánt, és semmi érdekes nem történik velünk? Akkor irány egy vérpezsdítő kaland. Ne másoknak akarjunk megfelelni – amúgy se, de nyaraláskor meg aztán pláne -, hanem arra figyeljünk, hogy mi az, ami minket tenne igazán boldoggá.