Minden kapcsolatban vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Ha a pár elég eltökélt, akkor minden nehézségen át tud jutni. Azonban vannak bizonyos intő jelek, amelyek nagyobb figyelemre adnak okot. Amennyiben ezeket tapasztaljuk, akkor mindenképpen megérné kicsit jobban odafigyelni a kapcsolatunkra.

[wp_ad_camp_1]

Minden kapcsolatban vannak zökkenések, problémásabb helyzetek, és persze viták is. A vita egyébként önmagában nem probléma, de komoly gond van azzal a kapcsolattal, amelyben a vitahelyzet során már nem fontos a számunkra, hogy közben mit érez a másik. Ilyenkor nincs kegyelem, és az ember mindent a másik fejéhez vág. Egy ilyen vitában valójában már csak az számít, hogy nekünk legyen igazunk. Amikor ez az elsődleges fontosságú, akkor valójában eltűnik a „mi”, és csak az „én” marad. És ebben az esetben valójában nincs is sok esély a vitát kirobbantó konfliktus megoldására. Következő lépése ennek, amikor már nem csak a vitahelyzetben válnak érdektelenné mások érzései, hanem a mindennapokban is szándékosan megbántjuk a másikat. Vagy akár, ha a vitahelyzetben is kimondottan az a stratégiánk, hogy a másik lelkébe tapossunk.

Persze a kapcsolat válságát nem csak ezek az agresszívabb tünetek jelezhetik. Ugyanúgy intő jel az, ha például megszűnnek a korábbi olyan rituálék, mint a lefekvés előtti, esetleg munkába menetel előtti puszi vagy a séta közbeni kézfogás. Illetve ugyanúgy problémát jelez, ha jelentősen csökken a szexuális együttlétek száma, és ez ráadásul nem is zavarja a feleket.

Ha ezek a tünetek megvannak, akkor bizony valóban probléma van a kapcsolattal. Ilyenkor érdemes lenne egy nagy levegőt venni, leülni, és megbeszélni a sérelmeinket, és azt, hogy mit is lehetne tenni annak érdekében, hogy a helyzet javuljon. Nem árt újratervezni az egész közös életet a célokkal és az irányokkal együtt. Hiszen minden kapcsolat megmenthető, ha mindkét félnek ez a szándéka, és mindkét fél hajlandó tenni is érte.