A gyerekek már egészen kicsi koruktól fogva értik, vagy legalábbis érzik a humort. A humorral fel tudod készíteni őket arra, hogy minél jobban boldoguljanak később a különféle társas szituációkban. Egy egyesült államokbeli társadalomtudományi fesztiválon az is elhangzott, hogy a vicces szülők kreatív gondolkodásra, barátkozásra ösztönzik a kicsiket, de még a stresszkezelő képességük is fejlettebb lesz, mint társaiké.
[wp_ad_camp_1]
Az valószínűleg senki számára sem meglepő, hogy a gyermekük felé negatív érzelmeket mutató, a gyerekekkel durván bánó szülők gyakrabban szembesülnek az agresszív óvodással is. Márpedig az ötéves korban mérhető agresszió könnyen kiterjedhet a későbbi életszakaszokra is. A negatív körforgásból egyszerűen ki kell törni, ha nem akarod, hogy gyermeked agresszív viselkedést tanúsítson másokkal, kortársaival és veled szemben is.
Az anyák gyakran éreznek bűntudatot. Sokszor akkor is előjön ez az érzés, ha igazából semmi ok sincs rá. Tudományos kutatások márpedig azt bizonyítják, hogy az önmagunknak való megbocsátás nagyon fontos képesség, hiszen segít a harmónia megőrzésében, és a gyermek nevelése közben adódó akadályok leküzdésében is. Ha tehát tudod magadról, hogy nem kell, de nem is lehet tökéletes szülővé válni, máris jobb példát mutathatsz a gyerekeknek.
Időben fel kell készülni az elengedésre. Bizonyított tény ugyanis, hogy ha a gyermek menni akar, akkor a lehető legjobb amit tehetsz, hogy elengeded. Természetesen most nem diszkóról van szó, ahová a kamasz vágyik, hanem a családi fészekből történő kirepülésről. Teljesen mindegy, hogy a egy tini szeretne nagyvárosban gimnáziumba járni, vagy egy harmincas dönt úgy, hogy el szeretne költözni. A jó kapcsolat záloga ugyanis, ha hagyod elmenni gyermeked, amikor az menni akar.