Míg a HIV jelenlegi antiretrovirális kezelése rendkívül hatékony, az adatok azt mutatják, hogy a HIV-vel élő emberek felgyorsult öregedést tapasztalnak, és rövidebb élettartammal rendelkeznek – akár öt-tíz évvel is -, összehasonlítva a HIV nélküli emberekkel.

[wp_ad_camp_1]

Ezeket az eredményeket krónikus gyulladással társították, ami az életkorral összefüggő betegségek – például érelmeszesedés, rákos megbetegedések vagy neurokognitív hanyatlás – korábbi kialakulásához vezethet. A Boston Medical Center kutatói által vezetett új tanulmány megvizsgálta, hogy milyen tényezők járulhatnak hozzá ehhez a gyulladáshoz, és a gyulladás potenciális kulcsfontosságú tényezőként azonosították, hogy a meglévő HIV DNS-ből származó HIV RNS-termelést nem lehet ellenőrizni.  A fertőzés után a HIV örökre a fertőzött személy DNS-ének részévé válik, és a legtöbb esetben a fertőzött sejtek csendben vannak, és nem replikálják a vírust. Alkalmanként azonban ebből a HIV DNS-ből RNS termelődik, ami az első lépés a vírusreplikáció felé. Az antiretrovirális kezelések segítenek megelőzni a HIV-et és az AIDS-szel összefüggő szövődményeket, de nem akadályozzák meg a HIV-fertőzöttek körében gyakori és a halálozással járó krónikus gyulladást.

„Vizsgálatunk célja a krónikus gyulladással járó, HIV-fertőzött sejtek közötti lehetséges összefüggés azonosítása a HIV-fertőzötteknél, akik elnyomták a vírusterhelést” – mondta Nina Lin. Ehhez a tanulmányhoz a kutatóknak 57, HIV-fertőzött személyből álló csoportjuk volt, akiket antiretrovirális terápiával kezeltek. Összehasonlították a vér gyulladását és a különféle vírusméréseket a HIV-vel élő fiatalabb és idősebb emberek körében. Összehasonlították a vérben jelenlévő gyulladás azon képességét is, hogy hogyan aktiválja a csendes sejtekből származó HIV-termelést a HIV-genommal. Eredményeik azt sugallják, hogy a HIV RNS termelésének még antiretrovirális gyógyszerekkel való képtelensége is korrelál a gyulladással.