A harcművészetek királya a karate. Fejlődéstörténete Japánból indul. A szó jelentése ”üres kéz” vagyis fegyver nélküli küzdelem. Itt a karatét űző személy kizárólag testrészeit használja fel a harc ideje alatt. A tiszta jellem, a tisztelet és a szorgalom a legfőbb lényege.
[wp_ad_camp_1]
Karate elődje a vadzsramusti nevezetű harcművészet volt, melyből később kialakult a saolin kungfu. 1917-ben Funakoshi harcművészet mester elutazott Kiotóba, ahol bemutatta a karatét. A karate négy nagy ágra osztható. Az első a Shotokan, ezt követi a Goju-ryu, a Sitó-rjú, a Wado-ryu és a Kjokusin. A Shotokan ág megalapítója Gichin Funakoshi mester. Ő 11 éves korától kezdett harcművészetet tanulni. Azato és Itosu voltak a karate mesterei. A mestereitől megtanult művészetet tovább akarta fejleszteni. Mindenáron azon dolgozott, hogy kiterjeszthesse a karate irányzatát. Ő fejlesztette ki a Shotokant.

Karate
Az ágazat neve az Ő álnevéből született. Az ágazat általános mozdulatokat, formagyakorlatokat, úgynevezett ”katákat” foglal magába. Az alapító mester nem tartotta lényegesnek a karate harcokkal teli részét. Mivel azt vallotta, hogy a karate nem a győzedelemről, vagy a vereségről szól, hanem a jellem tökéletessé fejlesztéséről. A Kjokusin megalapítója Sosai Masutatsu Oyama volt. Az őt képviselő stílust 1950-től kezdte fejleszteni. Felhasználta a tradicionális karate mozdulatait. Ötvözte az egyenes vonalú és a körkörös mozdulatos technikákat. Így a mozgásrendszert a mester az egyenes, a kör és a pont egységére építette. Ez a karate ág lehetségessé tette, hogy a test összes energiája és adottsága felhasználható legyen a harcművészet gyakorlása során. Az elnevezésének jelentése ”találkozás a végső igazsággal”. A Kjokusin szimbóluma az égvizsgáló pozíció, vagyis a kanku.