A magányt a mentális egészséget fenyegető súlyos veszélyként ismerik el. Még akkor is, amikor világunk egyre inkább összekapcsolódik a digitális platformok által, társadalmunk fiataljai egyre növekvő elszigeteltségben élnek.

[wp_ad_camp_1]

A COVID-19 járvány, amely sok országot társadalmi elhatárolódásra és iskolabezárásra kényszerített, felnagyítja a társadalmi elszigeteltség és a magány mentális következményeinek megértésének szükségességét. Míg a kutatások kimutatták, hogy különösen a gyermekkori társadalmi elszigeteltség hátrányosan befolyásolja a felnőttek agyi működését és viselkedését az emlősfajok között, a mögöttes idegi áramkör mechanizmusait továbbra sem lehet megfelelően megérteni.  A Sínai-hegység Icahn Orvostudományi Karának kutatócsoportja most meghatározta a prefrontális kéregben található agysejtek specifikus alpopulációit, az agy kulcsfontosságú részét, amely a társadalmi viselkedést szabályozza, és amelyek felnőttkorban a normális társasági élethez szükségesek és mélyen sebezhetőek voltak az egerek fiatalkori társadalmi elszigeteltsége miatt.

A Nature Neuroscience augusztus 31-i számában megjelent tanulmányi megállapítások rávilágítottak ezeknek a sejteknek a korábban fel nem ismert szerepére, az úgynevezett mediális prefrontális kéreg neuronokra, amelyek a paraventricularis thalamusra vetülnek, az agy területére, amely az agy különböző alkotóelemeire jeleket közvetít. Ha a megállapítás az emberben is megismétlődik, az elszigeteltséghez kapcsolódó pszichiátriai rendellenességek kezeléséhez vezethet. Konkrétan, a csoport megállapította, hogy hím egerekben két hét társadalmi elszigeteltség a paraventricularis thalamusra vetülő mediális prefrontális kéreg neuronok aktiválásának sikertelenségéhez vezet felnőttkori társadalmi expozíció során.