Kevés virág büszkélkedhet az Iris nemzetség sokszínűségével és elterjedésével, amely több különálló csoportot foglal magában, amelyek mindegyike egyedi kulturális igényekkel rendelkezik. Tudjon meg most többet a szakállas íriszekről.

[wp_ad_camp_1]

Egyes íriszcsoportokat „szakállas”, másokat „szakáll nélkülinek” tekintenek, de vannak olyanok is, amelyeket a „meztelen” kategóriába sorolják. A szakáll nélküli kategóriába a japán, a holland és a szibériai írisz tartozik. A szakállas írisz (Iris germanica) vitathatatlanul a legnépszerűbb a típusból, és a legkönnyebben termeszthető. A népszerű szakállas írisz csoport széles kategóriáján belül vannak alkategóriák is: magas szakállú, közepes szakállú, rövid szakállú, valamint miniatűr szakállú. Ezen alkategóriák fő megkülönböztető tulajdonsága a testtartás, bár virágzási idejükben is kissé eltérnek.

Az írisz nemzetsége a szivárvány görög istennőjétől származik, mivel az íriszek a szivárvány minden színében megtalálhatók, ráadásul mókás fekete és barna színű árnyalatokat is kínálnak azok számára, akik kerti stílusukban valami másra vágynak. A szakállas íriszcsoport a legkülönfélébbek közé tartozik – ez a tény a növény hosszú története miatt van. Az íriszek közül a legnépszerűbbek, a szakállas íriszek könnyen termeszthetők, feltéve, hogy egy napfényes helyre ültetik, jó vízelvezetéssel. Ezek a növények nyár végén virágzanak, amikor aktívan növekszenek. A növekvő íriszek egyik fő tulajdonsága más évelő növényekhez képest: nem szeretik a talajtakarót. A talajtakarók (valamint a mély ültetés) ösztönzik a rizómákat a rothadás kialakulására, tehát hagyja, hogy a talaj csupasz maradjon. Ezeket a növényeket legalább 12 hüvelyk távolságra kell elhelyezni a legszebb virágzás érdekében.