Az emberek más- és másféleképpen fejezik ki az alázatukat bizonyos dolgok előtt. A legnépszerűbb a vallás, vagy valamilyen eszmerendszer melletti alázat. Amikor valaki vallásos, akkor legtöbbször ez nem csak fejben, hanem gyakorlatban is kifejeződik. A vallási rituálék gyakorlása bevett szokásnak számít, azonban nagyon gyakran eltér a különböző vallások esetében. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ne lennének bennük közös elemek. A zarándokutak megtétele például egy ilyennek számít.
[wp_ad_camp_1]
A zarándokutak megtétele a közhiedelemmel ellentétben nem csak a keresztény vallásokra jellemző. Zarándokutakról már az ókori vallásokról szóló munkákban is olvashatunk. Az ilyen utak megtétele a Föld bármely részén lehetséges, azonban mindegyik, erre a célra kijelölt útvonalnak más- és más jelentése van. Hogyha Európát vesszük, akkor nagyon sok ilyen útvonallal találkozhatunk. Vannak köztük kisebbek, és nagyobbak is. A legtöbb közülük természetesen keresztény. A leghíresebb talán az El Camino, vagyis a Szent Jakab útvonal, amely nagyrészt Spanyolországra korlátozódik. A végső úticél Santiago de Compostella városa, ahol Szent Jakab maradványai találhatók. Bár ez egy vallásos indíttatású dolog, számos példa van arra, hogy nem vallásos emberek is nekivágnak az útnak.
Egy zarándokút ugyanis nem csak egy céllal „működhet”. Nem lehet kijelenteni, hogy valaki csak azért gyalogol 600 kilométert, hogy aztán eljusson a kijelölt célra, ahol esetleg egy ősi maradványt csodálhat meg. Egy zarándokút ugyanúgy szólhat a testi-lelki-spirituális fejlődésről is, és mindenki megtapasztalja ezt az aspektust is, még abban az esetben is, hogyha nem ez volt az eredeti terve. Éppen ezért is, egyáltalán nem idegen dolog, hogyha valaki csakis ezért jár be egy útvonalat, és mellőzi a vallási indíttatásokat.