Anime – avagy a mesék varázslatos világa

Az elmúlt néhány évben a japán eredetű anime rajzfilmek gyakran váltottak ki vitákat a szülők körében. Sokan például úgy vélik, az ilyen tipusú mesékben túlságosan is sok erőszakot lehet látni, amely a gyerekekre negatív hatással van. Mások az olyan meseelemek ellen tiltakoztak, mint például a repülés, sok-sok évvel ezelőtt ugyanis egy kisgyermek kiesett az ablakon, a szülei pedig úgy vélték, hogy mindez a rajzfilmek eredménye, meglátásukban ugyanis a kicsi azt hitte, hogy tud repülni.

Ha viszont igazságosak akarunk lenni, be kell látnunk, hogy az ilyen jellegű mesés történések nemcsak az anime-re jellemzőek, hanem minden típusú rajzfilmre. A mesék nyilván nem a valóságot tükrözik, éppen ezért hiba lenne csak azért eltiltani a csemetéinket a rajzfilmnézéstől, mert ezekben a gyerekek képesek repülni. Ami viszont az erőszakot illeti: tény, hogy egy átlagos anime-ben sokkal több akciós, verekedős jelenet van, mint mondjuk egy-egy régi, klasszikusnak számító mesében. A Hupikék Törpikékben például nem ölték egymást a szereplők, míg az olyan népszerű japán alkotásokban, mint mondjuk a Dragon Ball-ban minden egyes epizódban sor kerül valamilyen harcra. Alapjában véve azonban ezek a rajzfilmek sem térnek el bármilyen másfajta mese moráljától, hiszen a lényeg itt is az, hogy a jó és a rossz párharcából mindig a jó kerül ki győztesen, akkor is, ha ezért előzőleg sokat kell küzdenie és szenvednie. Ezen kívül az anime csupán egy gyűjtőfogalom, de ezen a kategórián belül számos alkategória van, így minden korosztály számára lehet találni olyan alkotást, amely konkrétan neki való.

Anime

Anime

A mesekészítők mindenkire gondoltak, hiszen vannak olyan komolyabb jellegű, már-már filozofikusnak minősülő, érdekfeszítő rajzfilmjeik is, amelyek kifejezetten a nagyobb korosztálynak készültek és persze ott vannak a kizárólag felnőttek számára gyártott történetek is, amelyeket viszont valóban érdemes elzárni a gyermekeink elől.

Végső soron mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy milyen mesék megtekintését engedélyezi a gyermekei számára. Tény, hogy a két-három éves korosztálynak nem kellene feltétlenül harcművészeteket bemutató meséket nézniük, a nagyobbacskák esetében azonban talán már nem kell ennyire szigorúnak lennünk. A televízióban sajnos a nappali órákban is bőven találunk olyan filmeket és műsorokat, amelyek sokkal kevésbé nevezhetőek „gyermekbarátnak”, mint a legtöbb rajzfilmcsatornán sugárzott mesék!