A Föld mozog, az egész Univerzum mozgásban van. Ahhoz, hogy egy-egy égitest helyzetét pontosan meghatározzuk, rengeteg számítást kell elvégezni. Szerencsére mára megvannak a viszonyítási pontok, melyek mindezt megkönnyítik, de még ezek sem tökéletesek.

[wp_ad_camp_1]

Ahhoz hogy az égitestek helyét az égbolton pontosan meghatározzuk, két adatra van szükség, ezeket nevezzük koordinátáknak. Először meg kell adnunk egy égitestnek a horizonttól mért magassági szögét, melyet magasságnak (h) hívunk. A magasság 0 fok, ha az égitest épp a horizonton látható. 90 fok, ha a zenitben van. A másik koordináta az égi helyet adja meg, ez az azimut (A). Az azimut a déli iránytól mért szögtávolság. Ha az azimut 90 fokos, akkor a csillag pontosan nyugaton van, ha 135 fokos, akkor északnyugaton, 270 fok esetén pedig keleten. A földtengely térbeli meghosszabbítása adja meg az égi tengelyt, ha a Föld egyenlítőjét kivetítjük az égboltra, akkor az égi egyenlítőt kapjuk.

Csillagászat

Az égi tengely pontosan az égi északi és égi déli pontban szúrja át az égboltot, az égi egyenlítő pedig pontosan keleten és nyugaton metszi a horizontot. Ha az égbolt az égi tengely körül forog, akkor kell lennie északon egy olyan égi tartománynak, amelynek csillagképei soha nem süllyednek a horizont alá. Ezeket nevezzük cirkumpolárisoknak. Ez a tartomány a Föld egyenlítőjéhez közeledve egyre kisebb lesz. Az égi pólus magassága pontosan annyi fok, mint a hely földrajzi szöge, ahonnan a megfigyelés történik. Így az 50 fokos északi szélességen a Sarkcsillag magassága is 50 fok. A Sarkcsillag magassága szabja meg a cirkumpolárisok tartományának sugarát. A magasság és azimut segítségével való pozíciómeghatározás hátránya, hogy a mivel a Föld a tengelye körül forog, a csillagok azimutja és magassága folyamatosan változik.