A történelem során mindig voltak olyan törekvései az embereknek, hogy bevehetetlen várak építésébe kezdjen, amelyek megállíthatják az ellenséget. Ez azonban fölöttébb nehéznek bizonyuló feladat, hisz az a vár, amely egy adott korszak technikai, hadászati feltételei mellett bevehetetlennek tűnik, lehet, hogy pár év múlva már nem az, hisz az ostromlók haditechnikája is fejlődik.

[wp_ad_camp_1]

Mintha egy állandó versenyfutás lenne támadók és védekezők között, amely arról szól, hogy ki milyen ütemben tudja fejleszteni harci eszközeit, ki jár egy lépéssel előbb. A bevehetetlen várak fogalma tehát erősen relatív és korfüggő. Tévedünk, ha azt hisszük, hogy a várépítések kora a középkorral lezárult. A huszadik században is építettek olyan várszerű létesítményeket, amelyek bevehetetlennek bizonyultak. Ilyen építmények a hírhedt náci erődök, amelyeket német nagyvárosokban hoztak létre azért, hogy lőszerraktárként, óvóhelyként, vagy értékes műkincsek rejtekhelyeként szolgáljanak. Erős betonlétesítmények voltak ezek, amelyeket nem ritkán hadifoglyokkal építtettek fel. Ezek a híres erődtornyok az angol bombázásoknak is ellenálltak, légvédelmi célokat is szolgáltak.

Bevehetetlen vár

Mindezek után tehát óhatatlanul is felmerül a kérdés az emberben: vajon milyenek lesznek a jövő bevehetetlen várai? Van-e egyáltalán szükség a jövőben ilyenekre? Képes lesz az emberiség olyan modern várakat építeni, amelyek a közvetlen támadásoknak ellenállnak, akár egy atomháborús helyzetben is, képes lesz-e olyan építményeket létrehozni, amelyek nagyon sok ideig tartó ostromot is kibírnak, menedékül szolgálva a megtámadottaknak? Ezek a kérdések egyelőre nyitott kérdések maradnak, amelyekre csak a jövő adhat választ. Vagy az is lehet, hogy ilyen létesítmények építése az emberiség elérhetetlen vágyálma marad.