Egy kis pogácsatörténelem

Vannak olyan ételek, sütemények, amelyeket hazánkban már nagyon régóta ismernek, készítenek és fogyasztanak. Ezeknek megvannak a hazai elkészítési módjai, ízvilága, annak ellenére, hogy más területeken is ismerik és fogyasztják. Ilyen például a pogácsa is, amit valószínűleg mindenki kóstolt már hazánkban.

[wp_ad_camp_1]

A pogácsa az egyik legrégebbi és legkedveltebb sütnivaló, nemcsak a magyarlakta területeken, hanem sok más nemzetnél is. Az évtizedek során több változata is elterjedt és ahány régió annyiféleképpen készítik. Elterjedt változatai a burgonyás, a tepertős, a vajas, a sajtos, a juhtúrós és a káposztás. A magyar konyhában általában az étkezés után, vagy a tartalmasabb levesek mellé fogyasztják. A pogácsa már a 19. században is népszerű eledel volt, azonban a század második felében még inkább elterjedté és ismertté vált.  A régi magyar receptekben már megtalálható a recept, például Simai Kristóf piarista szerzetes 1795 és 1799 között lejegyzett kéziratos szakácskönyvégen már többféle pogácsa is szerepel, mint például a mézes pogácsa, fűszeres pogácsa vagy a vajas pogácsa.

Pogácsa

Pogácsa

A pogácsát bizonyos helyeken mindig az évi aratások után csak a táltos készíthette el, és gyakran adott hozzá különféle gyógynövényeket is. Szertartásos körülmények között osztották szét egymás között, gyógyító erőt, energiát tulajdonítva ennek a gabonából készült eledelnek. Manapság az elkészítési módja is többféle, lehet például leveles, kelesztett, csak gyúrt vagy kevert. Az ízesítése pedig a fajtájától függetlenül nagyon sokféle lehet. A hagyományos ízesítések mellett egyes területeken van brokkolis, medvehagymás, chillis, babos és töltött pogácsa is. Az elkészítés ideje annak függvényében változik, hogy éppen milyen fajtát készítünk, levelest vagy kevertet stb.