Bár a legtöbben imádják hű társukat, az ivartalanításra nagyon sokan még mindig afféle mumusként tekintenek. Pedig a felelős kutyatartás egyik tartópillére ez, és a sajnos a valóság azt mutatja, hogy gyökeres változásra lenne szükség a gazdik gondolkodásmódjában.

A kutyák ivartalanítását ugyanis évtizedes mítoszok és mendemondák lengik körbe, amelyek egy részét már mindenki hallotta. Ezek az – amúgy sajnos többnyire teljesen alaptalan – információk ugyanis nagyon sokakat eltántorít a beavatkozástól, ám ezzel nem csak saját kutyájuknak nem tesznek jót, de a hihetetlen méretű kóbor állományt (melyet ma Magyarországon közel egymilliósra saccolnak) is jó eséllyel gyarapíthatják. Elsőként tisztázzuk, hogy mikor nem szükséges ivartalanítani. Nos az egyetlen biztos eset, az az, amikor tenyésztők vagyunk és kutyánk tenyészthető minősítéssel rendelkezik. Ez nem is igényel különösebb magyarázatot, legfeljebb csak annyit, hogy a tenyésztés még véletlenül sem keverendő össze a szaporítással. Az előbbi egy szakma, ami rengeteg utánajárást, odafigyelést, és befektetést igényel.

Amennyiben viszont csak házi kedvencként, társként tartjuk kutyánkat, szinte minden esetben az ivartalanítás a megfelelő lépés, méghozzá minél fiatalabb korban. Tévhit ugyanis, hogy meg kell várni az első tüzelést, sőt épp ennek ellenkezője az igaz. A daganatos megbetegedések, méhgyulladás, és bizonyos nem kívánt viselkedési formák is hatékonyabban megelőzhetőek, ha még az első tüzelés előtt ivartalanítjuk ebünket.  Ugyancsak tévhit, hogy a szuka kutyának legalább egyszer ellenie kell. A vemhesség ugyanis rendkívül megviseli az állat szervezetét, semmilyen biológiai oka nincs a szükségességének. Továbbá arra is érdemes odafigyelnünk, hogy fiatalon még sokkal könnyebben átvészelik a beavatkozás (és az altatás) nehézségeit az állatok, mint idősebben.