Hogyan utazzunk kisgyerekkel?

Amikor új taggal bővül a család, akkor legszívesebben azonnal megmutatnánk neki az egész világot és hát valljuk be, pár hónap elteltével bizony a szülőkre is ráférne egy nyaralással egybekötött pihenés.

Azonban leszámítva azokat az embereket, akik egy kicsit sem félnek kilépni a komfortzónájukból, a többi szülő bizony aggodalommal telve várja az első közös utazást, hisz felborul a gyermek napi rutinja is, idegen zajok, emberek és környezet várja – nem csak a célnál, hanem az odáig vezető úton is. Pár trükkel azonban ezt az elsőre kissé ijesztőnek tűnő kalandot is könnyebbé tehetjük. Kisbabával és már ovis korúval a legkönnyebb egy út. Míg előbbi még ideje jó részét alvással tölti, addig utóbbi már teljes kapacitással érdeklődik a világ dolgai iránt. A legnehezebb dolgunk talán akkor lesz, ha 1-2 éves kor közötti csemetével vágunk neki az útnak, hisz egy ekkora gyerkőc már tudja jól, hogy mit akar, (és ami még fontosabb: mit nem akar) és hogy ezt elérje, azért bizony hatalmas hisztiket is képes bevetni. Erre persze a nagyobbak is képesek, ám egy ekkora gyerek még legtöbbször nem beszél, ami kissé nehézzé teszi a kínos szituációkat.

Amelyeknek a legnagyobb esélye repülőúton van, hisz itt össze vagyunk zárva 100-150 másik emberrel, és nem tudunk menet közben kiszállni, elvonulni, megpihenni. Azonban növelhetjük esélyeinket finomságokkal, mesével, vagy a picur kedvenc játékával – ám ha egyik sem jön be, akkor marad utastársaink lenéző tekintete az út végéig. Ezt kikerülendő választhatunk olyan úti célt, amely autóval is elérhető, ennek hatalmas előnye, hogy a magunk urai vagyunk, akkor állunk meg pihenni, amikor szeretnénk és ha mégis üvölt a gyerek, azt rajtunk kívül senki sem hallja. Ezeket az utazásokat azonban megkönnyíthetjük, hisz egy tablet és az azon futó mesék nagyon hosszú időre lefoglalják a gyerekeket, így még akkor is érdemes megfontolni elveink feladását, ha amúgy a hétköznapokban nem engedünk képernyőidőt a gyerkőcnek.