Sok mezőgazdasági termelő hozzászokott a nagy felszerelések – például a traktorok és  nehézgépek – megosztásához a szomszédos gazdákkal. A megosztás csökkenti a költségeket, csökkenti a mezőgazdasági termelők adósságterhelését és növeli a közösség jólétét.

[wp_ad_camp_1]

Lehet, hogy a nagygépek azonban nem az egyetlen dolgok, amiket meg lehetne osztani a szomszédokkal úgy, hogy azzal mindenki jól járjon. Az új kutatások azt sugallják, hogy a koncepció alkalmazható lenne egy élénkebb típusú mezőgazdasági erőforrásra is – a vad méhekre. „Érthető, hogy a rendkívül értékes növényekkel gazdálkodók nem mindig akarják feladni az ültethető területet a vad méhek számára élőhelyek kialakításához, különösen akkor, ha növényeiket ingyen megporozzák a szomszédok méhei” – mondta Eric Londsorf, a Minnesota Egyetem Környezetvédelmi Intézetének tudósa. „Azt javasoljuk, hogy a méhek élőhelyét biztosító gazdák mindegyikének javára válna, ha megosztanák a méheket szomszédjaikkal”.

A vadon élő méhek élőhelyének megteremtése nagyon egyszerű lehet, ha hagyja, hogy egy kis földterület üresen maradjon, amely a méhek számára ismerős szentélyt biztosít a növényi sorok között. De a gazdák kevés ösztönzést kapnak arra, hogy helyet teremtsenek saját földjükön, ha a költségek meghaladják a méhektől kapott előnyöket, ami azt jelenti, hogy kevés gazdálkodó dönt úgy, hogy feláldozza az értékes ültetvényt a méhek élőhelye érdekében. „Tudjuk, hogy a vad méhek számos növényünk nélkülözhetetlen beporzói, de a növények közelében is helyet kell biztosítani nekik, mert élniük kell valahol, és ebbe be kell fektetni.” A kutatók megállapították, hogy ha a földtulajdonosok 40% -a helyet biztosít a vadon élő méhek számára, akkor a földtulajdonosok egymillió dollárt veszítenek, ám közel két és fél milliót termelnek szomszédjaik számára.