Miért lesz valaki rendőr?

Mindenkiről elárul valamit az, hogy milyen szakmát választ. Aki állami alkalmazott, és mégis „vezető” pozíciót választ – vagyis olyant, amellyel kiszolgáltatott helyzetbe hozhatja az állam polgárait –, az valószínűleg nem lehet elégedett magával, és szüksége van arra, hogy abba az illúzióba rángassa magát, hogy uralkodhat másokon. Itt most elsősorban a rendőrökre, a jegyellenőrökre és a hasonlóan „tisztességes” munkát vállaló emberekre kell gondolnunk.

[wp_ad_camp_1]

A rendőr szakma – nevéből kiindulva – még önmagában nem lenne rossz, hogyha valóban azt a koncepciót képviselné, amely a nevében is benne van: hogyha a rendőrök valóban a rendbe vigyáznának, akkor egy tiszteletreméltó dologról beszélnénk. Sajnos azonban ez egyáltalán nem így van. A rend fogalma teljesen degradálódott ebben a kontextusban, és inkább a hatalommal való visszaélést jelenti. Az már önmagában is elég nagy baj, hogy hatalomról kell beszélnünk. Hogyha egyes emberek kiváltságosabbnak érzik magukat a többinél – és ez által kiváltságosabbak is lesznek –, akkor ott már (rejtett vagy nem rejtett) hatalomalapú politikai rendszerről van szó. Hogyha ezen belül a hatalmi pozícióba valaki rendőrként inkadrálódik, akkor az valószínűleg egy megalkuvó, gyáva, vagy buta ember kell, hogy legyen.

Rendőr

Rendőr

A fenti kijelentés, bár túlságosan általánosítónak tűnik, mégis igaz. Hogyha egy kicsit jobban belegondolunk, akkor látni fogjuk, hogy igaz: hogyha valaki azért kapja a fizetést, hogy büntetéseket szabjon ki a sokszor rosszabb helyzetben levő embertársaira, az csakis megalkuvó és gyáva lehet. A pedig, hogy nem gondol bele ebbe, egy nagyfokú eszetlenséget mutat, amely miatt nem minden esetben vonható felelősségre az illető, viszont a legtöbb esetben rosszat tesz vele embertársainak. Mindenkinek bele kell gondolnia, hogy milyen szakmát is választ…