A vörös bogarak éretlen állapotban lévő atkák, amelyek a kertben magas fűben, gyomfoltokban és nedves foltokban lapulhatnak a fák alatt. Lehetnek bárhol, ahol a bozót van nedvességgel kombinálva, például a patakpartok mentén.
[wp_ad_camp_1]
A vörös bogarak viszkető kiütést okoznak, amely több napig is eltarthat. Vannak olyan módszerek, amelyekkel megvédheti magát a vörös bogarak érintkezésétől, és elpusztíthatja őket a hátsó udvaron is. Ha van vörös bogara, a közhiedelemmel ellentétben vegye figyelembe, hogy ezek nem fúródnak be a bőrébe, és a szúnyogokkal és kullancsokkal ellentétben ezek a bogarak nem terjednek fertőző betegségekkel. A vörös bogarak, betakarító tetvek vagy betakarító atkák a Trombiculidae család egyes atkáinak lárvái. A pókokhoz és kullancsokhoz hasonlóan ezek is pókfélék. A bogarak vörös színű lárvái olyan kicsik, mindössze 1/120 – 1/150 hüvelyk átmérőjűek, hogy szabad szemmel nem láthatja őket.
Miután az atka petéi tavasszal kikelnek, a gyorsan mozgó hatlábú lárvák felmásznak az alacsony növekedésű növényzetre, és megvárják a megfelelő gazdaszervezeteket: amelyek lehetnek macskák, kutyák, rágcsálók, hüllők, madarak és emberek. A lárvák a gazdájuk puha bőréhez kapcsolódik, és a nyálukat fecskendezik bele. A nyálban lévő emésztőenzimek cseppfolyósítják a gazdaszervezet bőrsejtjeit, ami a tipikus kiütést és intenzív viszketést idézi elő, amely 3-6 órával azután kezdődik, hogy a vörös bogarak a bőrhöz tapadtak. Ha nem távolítják el őket, a bogarak körülbelül négy napig az emberi bőrön maradnak. Ha befejezték a táplálkozást, a vörös bogarak egyszerűen leesnek. Felnőttként a vörös bogarak már nem tapadnak tovább a gazdákhoz. Hűvösebb éghajlaton a késő tavasz és a kora nyár a legjobb időszak a vörös bogarak számára, de melegebb, párás éghajlaton a lárvák egész évben jelen lehetnek, mivel évente akár öt generációt is képesek produkálni.