Krík polgárháború (1813-1814) tört ki a krík nemzeten belül is. Az ékesszóló Tecumseh, shawnee indián vallási és katonai vezető agresszív ellenállásra biztatta embereit minden, az Egyesült Államok által szervezett civilizációs programnak és kitelepítésnek ellen. 1813. augusztus 30-án Vörös Sas vezetésével a felső krík indiánok megtámadták az amerikai Fort Mims helyőrséget Mobile-nél (Alabama), ahol a fehér amerikaiak és a szövetséges indiánok összegyűltek.

[wp_ad_camp_1]

A vörös husángok átvették az erődöt s legyilkoltak mindenkit, beleérte asszonyokat és gyerekeket. 250 ember megölése pánikot keltett a délnyugati amerikai határvidéken.

A válasz a Fort Mims-i mészárlásra nem maradt el. Tennessee, Georgia és Mississippi államok küldtek csapatokat mélyen a krík területekre. A vadonba visszahúzódó, rosszul felfegyverzett vörös husángok elkeseredett harcot folytattak a sokszoros túlerővel szemben. Végül 1814. március 27-én Andrew Jackson generális a Tennessee katonaság élén, a 39. amerikai gyalogos regiment, valamint a cherokee és krík indiánok segítségével egy végső ütközetben a felső krík haderőt.

Krík indiánok

Az indián polgárháborúban 3000 felső krík vesztette életét, de a végső vereség után még mindig ellenálltak. 1814 augusztusában Jackson a kimerült, kiéhezett indiánokat körbevette és 1814. augusztus 18-án, aláíratták velük a Fort Jackson Egyezményt, amellyel befejeződött a konfliktus, s az Egyesült Államok mintegy 81 000 km² föld átadására kényszerítette őket. Sőt, azok a krík indiánok, akik Jackson oldalán harcoltak, kötelezve voltak területek átengedésére, mivel felelősnek tartották őket a történtekért. Ebből a területből vágták ki Alabama államot és 1819-ben végleg az Egyesült Államok része lett.