Történelmileg az óceánok a bolygó nehézségeinek nagy részétől megóvtak minket, amikor szén-dioxidot szétválasztottak a légkörből. Kulcsszerepet játszanak a fitoplankton néven ismert mikroszkopikus organizmusokban.

[wp_ad_camp_1]

Ezek a napfényes óceánokban növekednek és a fotoszintézis útján felszívják a szén-dioxidot. A fosszilis tüzelőanyagok elégetésével járó szén-dioxid-kibocsátás fokozódó növekedésének elősegítése érdekében egyes tudósok javasolták az óceánok ellátását vassal – hiszen ez egy nélkülözhetetlen összetevő, amely serkenti a fitoplankton növekedését. Az ilyen „vasmegtermékenyítés” a fitoplankton hatalmas új területeit termesztené, különösen azokon a területeken, ahol általában a tengeri élet nehezebben működik. Egy új MIT tanulmány azt sugallja, hogy a vas terjesztése, legalábbis globális szinten, nem gyakorolhat jelentős hatást a fitoplankton növekedésére. A kutatók a fitoplankton, a vas és az óceán más tápanyagainak kölcsönhatásait vizsgálták, amelyek elősegítik a fitoplankton növekedését.

Szimulációik azt sugallják, hogy globális szinten a tengeri élet ezen kölcsönhatások révén behangolta az óceánkémiai képességeket, és fenntartja az óceán vasszintjét, amely támogatja a tápanyagok finom egyensúlyát a világ különböző régióiban. „Keretünk szerint a vasmegtermékenyítésnek nem lehet jelentős általános hatása az óceán szénmennyiségére, mivel a mikrobák számára szükséges összes vasmennyiség már megfelelő,” – mondja Jonathan Lauderdale, a vezető író, az MIT Tanszékének kutatója. A csapat kifejlesztett egy egyszerű három dobozos modellt, mindegyik doboz egy általános óceáni környezetet képvisel, ahol a vas és a makroelemek egyensúlya adott. További vizsgálatokat fognak végezni azzal kapcsolatban, hogy valóban felesleges-e a vasellátás az óceánban.