Előfordult már, hogy nem tudott mondani semmit, amikor valakinek az édesanyja, akit ismer, elhunyt? Aggódik amiatt, hogy ha mond valamit, az rosszul jön ki? A szülő elvesztése az egyik legnehezebb helyzet, amellyel szembe kell néznünk. A gyász fájdalma annyira elsöprő tud lenni, hogy bármit, amit valaki mond, az érzelmek fokozhatják.

Mindig nehéz megtalálni a megfelelő szavakat valaki halála után, akit fontosnak tart, és még a legékesebben beszélő embert is elkeserítheti. De tudja, hogy mindig mondani kell valamit, hogy kifejezze együttérzését, és kimutassa, hogy törődik az adott személlyel, bármilyen nehéz is. Soha nem könnyű kitalálni a megfelelő szavakat, ha egy barát elveszíti egy szeretett személyét. Egy anya elvesztése pusztító, még a felnőttek számára is, ezért szánjon egy kis időt arra, hogy gondolja át, mit szeretne mondani, mielőtt megszólal vagy megírja az utolsó együttérzést. Jegyezzen fel néhány gondolatot. Ne tartson túl sokáig, hogy gondolatait átadja – legfeljebb egy-két napot várjon – de ne is kapkodja el. Még egy egyszerű részvétnyilvánítás is átgondolást igényel. Ha az a személy, aki elvesztette az anyját, közeli barát, érdemes meglátogatni őt, hogy megmutassa, törődik vele. Nyújtson kényelmet azzal, hogy egyszerűen ott van. Tudassa vele, hogy nem akar tolakodni, de elérhető lesz, ha és amikor beszélnie kell valakivel. Felajánhat egy olyan feladatot, amitől retteghet, például kitakarít egy szekrényt, vagy köszönetet ad temetési virágokért.

Ha az édesanyját elveszítő személy nem közeli barátja, akkor inkább telefonáljon. A lehető legrövidebben fejezze ki együttérzését, ajánlja fel segítségét bármiben, amit hajlandó megtenni, majd tegye le, hogy mások is tudják hívni. Mindig jó elmenni a temetésre, hogy támogatást nyújtsunk a túlélőknek. Ha azonban nem tud részt venni, tudassa a személlyel, hogy gondolatai és imái a családdal vannak.