Tények a medúzákról

A medúzák az állatvilág egyik legegyszerűbb mégis legérdekesebb lényei közé tartoznak. A medúza a csalánzók törzsének egyik altörzse. A medúzákról általános jellemzőként elmondható, hogy a felépítő sejtek valódi szöveteket alkotnak.

[wp_ad_camp_1]

Testszerveződésük két sejtrétegből áll, és több mint kilencvenhét százalékban vizet tartalmaznak. A sejtrétegek között úgynevezett mezogloea található, amely sok mukopoliszcharidot tartalmaz és emiatt kocsonyásak, vékonyak. A hidromedúzákra jellemző, hogy ez ernyő szélén egy fátyol húzódik és ezeket nevezik fátyolos medúzáknak. Az ernyők szélén egységes tapadókorongok találhatók. A külső takarójukat hengerhámsejtek alkotják, amelyek egy réteget képeznek. Testükön az egyetlen nyílás található, a szájnyílás, vagy űrbél. A szájnyílás szélén is tapadókorongok vannak.  A kisebb testű medúzák planktonokkal, a nagyobb testűek pedig kisebb rákokkal táplálkoznak. Ezért két fajtájuk különíthető el, a planktonevők és a ragadozók.

Medúza

Medúza

A ragadozók közül egyes fajok aktívan vadásznak és a csalánsejteket tartalmazó tapogatóikkal megmérgezik az áldozataikat, amelyek akár halak is lehetnek. Karjaik segítségével vizet áramoltatnak a szájnyílásuk felé és így szippantják be és szűrik ki a táplálékot. Azok a salakanyagok, amelyeket nem tudnak megemészteni, ezen a nyíláson távoznak. A medúzák közül a kockamedúza a világ ötödik legveszélyesebb állatai közé sorolható, mivel rengeteg ember halálát okozza évről évre. A csípések az elején nem is tűnnek olyan veszélyesnek, azonban néhány óra elteltével erős fájdalmakat és görcsöket okoznak. A csípés egyik hatása, hogy megemelkedik a vérnyomás, amely akár szívbénulást és agyvérzést is okozhat. A medúzák nagyon szép állatok, ugyanakkor néhány közülük kifejezetten veszélyes.