Ha egy nyúlra gondolunk, akkor egy aránylag kis termetű, puha szőrű kis állat jut eszünkbe, nem pedig egy kutya nagyságú, hatalmas ugráló csőrcsomó. Pedig létezik ilyen is, mégpedig elég régóta.

[wp_ad_camp_1]

A leghatalmasabb nyúl egy direkt nagyra tenyésztett fajta, a belga óriásnyúl. Az elnevezése arra utal, hogy Belgiumban, pontosabban Flandriában tenyészették ki, valamikor az 1820-as évek vége felé. Az állatot a mára már sajnálatos módon kipusztult Angevin fajtából tenyészették ki, amely hatalmasabb volt a belgánál, nem volt ritka a 10 kilogrammos példány sem. A belga óriásnyúl minimum 6 kilogramm súlyú, a felső súlyhatár változó, de lehet akár 10 kilogramm is, sőt, a tenyésztők arra törekednek, hogy a nyúl arányosságát megtartva, minél nagyobb, súlyosabb egyedeket tenyésszenek ki. A kitenyésztés sikere után szinte azonnal exportálták szinte mindenhová. A helyi nyúlfajtákkal való keveredése során számos új nyúlfajta jött létre.

Belga óriásnyúl

Érdekes külső tulajdonsága a hosszú, „V” alakban elálló fül, ami akár 19 centiméter hosszú is lehet. Eredetileg vadas, szürke, homokszín példányokat tenyészettek, de mára a piros szemű, fehér belga óriásnyúl örvend nagy népszerűségnek.  A 2006-os lipcsei Európa kiállításon a klasszikus színek mellett fekete, kék, kék-vadas, sárga és fekete-cser színű nyulakat is bemutattak. Házikedvencnek is nagyon aranyos, mivel nyugodt természetű, békés, barátságos fajta. Leginkább Nyugat-Európában tartják háziállatként, lakásban. Kisméretű lakásokban nem érzi jól magát, már csak mérete miatt is nagy helyigényű állat és nagyon szereti a természetet, ezért biztosítani kell számára legelési, szaladgálási helyet. Ölbe venni nem csak mérete miatt nehéz, nem szereti, ha emelgetik, de a talajon jól tűri a simogatást.