A paprika az egyik leggyakoribb fűszer szerte a világon. Évtizedek óta ikonikus és klasszikus az olyan ételek esetében mint a tükörtojás, vagy éppen a fűszeres húsok.

[wp_ad_camp_1]

Az elmúlt években meglehetősen nagy figyelmet kapott az élelmiszer-újságírásban is, sok olvasót arra késztetve, hogy egyre többet tudjanak meg a paprika fajtákról. A legtöbb fűszerhez hasonlóan a paprikának is különböző fajtái vagy fokozatai vannak. De meghaladja a többi fűszert abban a tekintetben, hogy hány ilyen fajta van, amely valóban könnyen beszerezhető. Melyiket veszi az újonnan felvilágosult fűszervadász? Itt van néhány fontos dolog. A paprika nem más, mint szárított és finomra őrölt paprikafajták, és a különböző régiók eltérő csípősséggel termesztenek paprikát. Az „édes” jelöléssel ellátott paprikának szinte egyáltalán nincs csípős ereje. Az érett paprikának csípős íze, valamint keserű aromája is lehet. A „félédes” vagy a „félig csípős” fajták még mindig viszonylag enyhék, de némi csípősséget hordoznak, mint például a piros paprika és a Cayenne keresztezése.

A „csípős fajták” erős ízűek bár még mindig sokkal árnyaltabbak és zamatosabbak, mint a pirospaprika vagy a Cayenne. Ha több chilit szeretne beépíteni az ételébe, de nem bírja a csípőst, akkor a keserű és édes ízek és aromák a paprika mellett szólnak. A közelmúltban mindenhol az élelmezési fanatikusok kedvence a spanyol füstölt paprika vagy a pimentón volt. Ellentétben a magyar termesztésű paprikával, amelyben a paprikát lassan szárítják, a pimentónt lassan füstölik a tűzön, hihetetlenül gazdag és füstös ízt kölcsönözve neki. A kapott füstös-édes por nagyjából mindenre felhelyezhető, amely meleg, összetett ízprofilt igényel. Mint minden paprika, itt is megtalálható a pimentón, változó fokú csípősséggel: a dulce enyhe, az agridulce félig csípős, és a picante a legcsípősebb.