Már egészen a magzati korban lehet mesélni a gyereknek, hiszen a magzat hallja a külvilág hangjait. Egészen három éves korig az olyan meséket kell előnyben részesíteni, amelyeknek van ritmusa, a szavaknak dallama, hangzásban, a felolvasás közben kissé eltúlzott, ami által a gyerek jobban megérti a hangulatokat. Ebben a korban még nem fejlett a gyerek szókincse, az elvont történéseket, fogalmakat nem érti, így olyan mesét érdemes neki mondani, ami a mindennapi tevékenységével van összefüggésben.

[wp_ad_camp_1]

4-5 éves korban már a gyerek képes megkülönböztetni a mesés elemeket a valóságtól, avagy ekkor már megérti a varázsmeséket és állatmeséket is. Sőt, sokszor a mese tartalmát is átköltik, ami valódi kreativitásra utal. Ebben a korban a gyerek beleéli magát a főhős szerepébe, megéli a mesét, nem csak szereti. A konfliktus helyes kezelésének megtanulásáért, illetve az erkölcsi normák fejlődéséért ilyen korban a népmesék és a klasszikus mesék ajánlottak. Nagyjából 8 éves korra a gyerek már képes az elvont gondolkozásra, így a csalimesék és a hosszabb elbeszélések azok, melyek ajánlottak.

Mesekönyv gyerekeknek

Az mai modern, úgynevezett új generációs mesekönyvek célja már nem elsősorban az erkölcsi tanítás, hanem a szórakoztatás. Ezen mesekönyvek esetében már nagyon fontos szempont a nyelvezet, a humor, és az, hogy valóban szórakoztató legyen, illetve szempont az is, hogy van-e bennük játékosság. Ezek a mesék már témakörök köré épülnek, így van köztük családregén szerű, ami például a testvérek, a család tagjai köré épült szituációkról mesélnek történeteket, vagy vannak például van utazóregény jellegűek is.

A klasszikus mesék legnagyobb része tanít, így éles határt von a jó és a rossz között, megmutatja azt, hogy a célért küzdeni kell, hogy vannak olyan teremtmények, akik árthatnak, és óvatosnak kell lenni. A népmesék ezek mellett még egy felbecsülhetetlen plusszal rendelkeznek, ugyanis általuk megismeri a gyerek saját kultúráját, másrészt szókincshez juttatja a gyereket.