A napszemüveg története

Színezett lencsét először a kínaiak használtak, de nem azért hogy megvédjék szemüket a káros sugárzásoktól, hanem azért, mert mágikus erőt tulajdonítottak a napsugárzásnak. A rómaiak idejében viszont már tényleg a nap sugarai ellen védekeztek vele. Egyes források arra utalnak, hogy a Római Birodalom császára elunta azt, hogy a Colosseumban nem látja a gladiátorok harcát, hiszen folyamatosan szemébe sütött a nap.

Néró császár felkérte híveit, hogy találjanak valamilyen megoldást erre a problémára. Nem akarta a továbbiakban a különböző meccseket hunyorogva nézni. Néró császárt igen érdekelték a strandröplabda meccsek és a különböző gladiátorviadalok. Az első kísérletező polgár smaragddal kísérletezett. Ebből készített olyan lencsét, amelyen át is lehetett látni és még a napfényt is megszűrte.

Egy másik forrás viszont arra utal, hogy nem a Birodalom császára volt az, aki a napszemüveget igényelte, hanem a katonák, akik a harcmezőn nem igazán szerettek hunyorogni. Úgy tartották, hogy egy vak katonánál sokkal jobb a látó katona. A katonák áttetsző, ám sötétebb üvegeket használtak a harcmezőkön. A Római Birodalom széthullása után a napszemüvegnek leáldozott, viszont a felvilágosodás időszaka újra előtérbe helyezte a napszemüveg kérdését.

Ősrégi napszemüveg

Ősrégi napszemüveg

A legnagyobb áttörés csak a XX. század elején következett be, hiszen akkor készült el a legelső színezett lencséjű napszemüveg. Még ez sem volt igazi fellángolás a napszemüveg iránt, hiszen arra még várni kellett egészen a második világháború kezdetéig.

Az US Air Force megrendelést adott le olyan napszemüvegre, amely védi őket az erős UV sugárzástól és kényelmes is. Douglas MacArthur tábornok igazi divatot teremtett a napszemüvegnek. A háború után sorra jöttek a híres filmek, a híres színészekkel, akik közül James Dean volt az első, aki forgatáson napszemüveget viselt.