Napjainkra a tengerek túlhalászása miatt egyre több helyen létesítenek haltenyésztő telepeket. A ritka, kék úszójú tonhalakat a máltai halászok tavasszal fogják be a Földközi tengeren és kb 30-50 méter átmérőjű és 25-35 m mély hálóban nevelik éveken át. Majd minden ősszel megkezdik a feldolgozásukat. Japánba exportálják őket. A haltenyésztés (akvakultúra) egy jelentősen növekvő iparág.

[wp_ad_camp_1]

Mivel nagyon sok népszerű hal jelentősen túlhalászott, ezért a növekvő igényeket az intenzív neveléssel próbálják kielégíteni. Az óriási kosárhálóban a halak az óramutató járásával azonos irányban körbe-körbe úsznak, le-fel mozogva köröznek, ami belülről nézve olyan, mintha egyfajta óriás centrifugába kerültél volna. Egy-egy hálóban 1000 halból álló állomány van, 50-200 cm közötti eltérő méretben.

Sajnos a tonhalaknak az elmúlt évtizedekben az óriási igény miatt jelentősen megcsappant az állományuk. A legnagyobb veszélybe az atlanti kékúszójú tonhal került, ugyanis ez számít Japánban az „igazi” tonhalnak a sushi-hoz. A kékúszójú tonhal tenyésztése azonban nem túl egyszerű, mert az ehhez hasonló tonhalfarmokon csak szabadban befogott tonhalakat „hizlalják fel”, de nem szaporítják őket. Tengeri hallal, elsősorban heringgel etetik őket.

Kékúszójú tonhal

Szaporításuk nagyon drága lenne, mivel a lazactól eltérően nem 3 évesen, hanem csak 12 évesen érik el az ivarérett kort. Tartásuk is több problémába ütközik, ugyanis egyes cápafajokhoz hasonlóan a kékúszójú tonhalaknak is folyamatosan úsznia kell ahhoz, hogy szervezete megfelelő mennyiségű oxigénhez jusson. Sőt ehhez nagyjából 80 km/h sebességgel kell úsznia, amihez viszont már nagy területre van szükség, a gyors úszás miatt a hálóban tartásnál pedig fenn áll a veszélye, hogy a tonhal beleakad a hálóba, és ha nem képes hamar kiszabadulni, akkor könnyen megfulladhat. Megismerve a veszélyeztetett tonhal faj helyzetét és jövőképét, könnyen megérthetjük a Greenpeace tonhal farm szabadító akcióit is, hiszen nemsokára beköszönthet az az idő, mikorra Japán megette a tenger fáraóit (így nevezik a tonhalakat).

Közel 400 millió forintot fizetni egy halért? 2013-ban ennyiért vásárolta meg ugyanis Kiyoshi Kimura, a Sushi-Zanmai étteremlánc tulajdonosa azt a 222 kilós kékúszójú tonhalat, mely a Tsukijin halpiacon került árverésre. Az évenként megismétlődő aukciót rendszerint Kimura cége nyeri.

A látvány: gyönyörű kék víz, csillogó, száguldó halak és emellett nagy hullámok, amik nem csak ringatnak, hanem felkavarnak. A szó szoros értelmében.