A Föld légkörébe kerülő szén-dioxid (CO2) kibocsátás következtében bekövetkező éghajlatváltozás nem egyenlő a szándékos CO2-eltávolítás következtében bekövetkező klímaváltozással – és feltételezik, hogy egy ilyen egyensúly eltérő klímaváltozásokhoz vezethet, amelyek torzíthatják az éghajlati célokat az új Simon Fraser szerint Egyetem által vezetett kutatásban.
„A Föld rendszerének összetettsége miatt a dolgok nem olyan egyszerűek, mint az, hogy egy tonna CO2 beszívása, egyenlő egy tonna CO2 kibocsátással”- mondja Kirsten Zickfeld, az SFU Földrajzi Tanszékének kiváló klímatudományi professzora és vezető szerzője, akinek a héten megjelent az új cikke a Nature Climate Change folyóiratban. „A CO esetében egy adott CO2-kibocsátás kompenzálására van szükség, ha a légköri CO2-koncentráció változatlan marad. A kutatók klímamodell-szimulációk sorozatával tesztelték, hogy a CO2-kibocsátásból és -eltávolításból eredő klímaváltozás aszimmetrikus-e. A légköri CO2-koncentráció emelkedése emissziót követően nagyobb, mint az azonos nagyságrendű eltávolítást követő csökkenés.
A tanulmány megállapításai arra engednek következtetni, hogy egy adott mennyiségű CO2-kibocsátás és azonos mennyiségű CO2-eltávolítás kiegyensúlyozása más éghajlati eredményhez vezethet, mint a CO2-kibocsátás elkerülése. „Vizsgálatunk azt sugallja, hogy a CO2-kibocsátás és az egyenlő mennyiségű CO2-eltávolítás közötti pontos egyensúly feltételezése a nettó-nulla keretrendszerben az éghajlati célok lefújásával járhat.” Míg Zickfeld szerint az emisszió és az azonos nagyságrendű CO2-eltávolítás egyensúlya eltérő klímaváltozáshoz vezethet, további tanulmányokra van szükség, hogy többet megtudjunk ennek a hatásnak a mértékéről, ezért további kutatásokat kívánnak végezni a jövőben.