A datolyaszilva a tél hírnöke. Októberben és novemberben jelennek meg, éppen abban az időben, hogy hálaadáskor fűszeres kenyeret süssenek belőle, vagy ünnepi salátákhoz szeleteljék fel.
[wp_ad_camp_1]
Kaliforniában, ahol az USA-ban nagyra nőnek a növények, a datolyaszilva egyike azon kevés fáknak, amelyek az idő lehűlésével valóban megváltoztatják a színüket, és röpke bepillantást engednek a hagyományos őszi színekbe. Az elmúlt tizenöt év egy bizonyos pontján a datolyaszilva kevéssé ismert gyümölcsből lett tömegpiaci csillag. Míg a datolyaszilvát az 1850-es évek óta az Egyesült Államokban termesztik, sokáig résterméknek számított; elsősorban ázsiai piacokon volt kapható, olyan szaküzletekben, mint a Dean & DeLuca, valamint a kaliforniai földműves piacokon értékesítették őket. Ma a gyümölcsöket ládákban vásárolhatja meg, például olyanokban, amelyeket a mandarinok tucatjai alatt talál- olyan üzletekben, mint a Costco vagy a Trader Joe’s, ráadásul nagyon kedvező áron.
Az, hogy a datolyaszilva széles körben elérhetővé vált, még nem jelenti azt, hogy a fogyasztók a lehető legjobb gyümölcsöket kapják – vagy akár azt, hogy tudják, mire kell figyelni. A datolyaszilva alfajok két kategóriába sorolhatók: összehúzódó datolyaszilva, amely szilárdan nem fogyasztható és rendkívül éretté és puhává kell válnia, mielőtt meg lehet enni, valamint a nem összehúzódó datolyaszilva, amelyet keményen vagy lágyan is meg lehet enni a bőrrel együtt. A legismertebb nem összehúzó datolyaszilva a kerek Fuyu. A nem összehúzódó datolyaszilva népszerűvé vált a nagyobb üzletekben, nemcsak azért, mert könnyebben szállíthatók és tárolhatók, mint a lágyabb fajták, hanem azért is, mert a fogyasztók úgy tűnik, hogy jobban szeretik a textúrát, és szeretik feldarabolni salátákhoz, vagy elfogyasztani őket puszta kézzel, mint az almát. Ma a kaliforniai termelők nagyjából 10.000 tonna ilyen gyümölcsöt teremnek ősszel.