Sokféle madár szereti a partokat: sirályok, kacsák, pelikánok, verebek, libák és csérek mind népszerű tengerparti madarak. Még a keselyűk, sasok és más ragadozók, valamint az alkalmi gém, kócsag és fecske is megtalálható a tengerparti és parti élőhelyeken. Amikor a madarászok a gázlómadarak kifejezést használják, akkor a különféle testalkatú és viselkedésű madarak speciális típusaira utalnak.

[wp_ad_camp_1]

A gázlómadarak sokféle formában és méretben léteznek, de mindegyiküknek vannak bizonyos fizikai és viselkedési tulajdonságai. Szinte az összes ilyen madár kifejezetten előnyben részesíti a nedves élőhelyeket és a partvonalakat, mind a partokon, mind a belvízi utak, mocsarak vagy általános parti élőhelyek mentén élhetnek. A legtöbb gázlómadár húsevő, és számos rovart, puhatestűt, rákot, férget, lárvát, ebihalat és hasonló zsákmányt fogyaszt. Fizikailag ezeknek a madaraknak kerek fejük van, általában hosszabb lábuk van, és jól tudnak tevékenykedni a homokban, iszapban, kavicsban és vízben található élelmezéshez. Számos gázlómadár egyeduralkodó, és gyakran előfordulnak olyan vegyes állományok, amelyek többféle tengerparti madarat tartalmaznak. A tenyészidőszakban ezek a madarak gyakran félénkek, és drámai figyelemelterelésen vesznek részt a földi fészkeik és fiókáik védelme érdekében.

A gázlómadár kifejezés több rokon madárcsaládra vonatkozik, amelyek e különálló csoport részét képezik, és több mint 180 fajt lehet igazi gázlómadárnak tekinteni szerte a világon. Az avoceták viszonylag nagy, gázlómadarak, kicsi fejjel, nagyon vékony, élesen felforgatott szárnyakkal és kivételesen hosszú, vékony lábakkal. Az avocetnek csak négy faja van, és mivel ilyen kevés van belőlük, gyakran figyelik őket azok a madarászok, akik sokat utaznak. A fekete-fehér pied avocet Afrikában, Európában és Ázsiában, a vörös nyakú avocet Ausztráliában, a fehér fejű andok avocet pedig Dél-Amerikában található.