A személyiség az egyénre jellemző gondolkodási viselkedési és érzésminta, ami egyedi módon jellemzi magát az egyént. A személyiség teszi az embert megismételhetetlenné, egyedivé. A személyiségtípusok az emberek kategorizálását segítik pszichológiai szempontból.
[wp_ad_camp_1]
Carl Gustav Jung az 1900-as évek elején praktizált svájci pszichiáter, pszichológus, analitikus volt. Jung aszerint sorolta az embereket két típusba, hogy a személyiségük belső ösztönző ereje, libidója saját maguk, vagy környezetük felé irányul-e. Jung kétféle személyiségtípust különböztetett meg: az introvertált, befelé forduló és az extrovertált, kifelé forduló személyiséget. Az introvertált típushoz olyan emberek tartoznak, akik megfontoltak, töprengők, nem keresik a külső kapcsolatokat, érzelmileg nehezen kötődnek és szorongásra hajlamosak. A külvilággal szemben általános félénkség jellemzi őket, bizalmatlanok minden újdonsággal szemben, a külső befolyásnak gyakran ellenállnak.
Ezzel szemben az extrovertált típusú ember motivációja külső tárgyakhoz kötődik, figyelmét külső tárgyak, személyek irányítják, melyek között magabiztosan mozog. Minden megnyilvánulását a környezetéhez igazítja, gyorsan reagál mindenre és általában vidám, tetterős típus. A két jungi személyiségtípus „tisztán” csak nagyon ritkán fordul elő. Jung szerint a típushoz tartozó egyén az elkülönült, úgynevezett funkciótípusa felhasználásával alkalmazkodik és tájékozódik a világban. Jung négy fő funkciótípusa: a gondolkodás, az érzés, érzelem, a tapasztalat, érzékelés és az intuíció. Ezek a funkciótípusok egyaránt jellemzőek lehetnek az extrovertált és az introvertált típusra is. Eszerint minimálisan nyolc jól elkülöníthető személyiségtípus különíthető el.