A trikolórt, vagyis a háromszínű zászlót Európa szerte a francia forradalom tette divatossá. Ugyanis ezen a párizsi eseményen ihlette meg Szendrey Júliát és készített el a kokárda első példányát, melyet Petőfi Sándor mellére tűzött.

[wp_ad_camp_1]

Petőfi Sándor naplójában olvashatunk arról, hogy miközben ő a Nemzeti alt írta a felesége nemzetiszínekből készített magának főkötőt. Ennek az eseménynek a hatására vált hivatalossá a magyar színhármas a lobogón. Melyben a piros szín az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt jelképezte. Az első trikolór rózsákat kitűzése Franciaországban, Bastille ostromát követő napokban terjedt el. A legenda szerint XVI. Lajosnak nyújtotta Át Párizs alpolgármestere a La Fayette márki által megálmodott kompozícióban az első kokárdát. Ebben az esetben a fehér szín a monarchiát, a piros a pedig Párizs városát szimbolizálta. A kokárda mai formája a csákrózsával áll rokonságban, amely a hadi viseltben arra szolgált, hogy megkülönböztessék a seregtesteket. Ez a díszítés a lelógó szárnyakkal vált teljessé. A régen a szív felett hordták, ami a mai napon is jellemző, viszont a mainál valamivel nagyobb méret volt a jellemző. A hazánkban a trikolór először a Mátyás korban tűnt fel egy pecsétnyomon, de ekkor még nagyon messze állt attól, hogy az egész ország szeret ismerté váljon.

Kokárda

Viszont a háromszínű szalag már a XIX. század elején is feltűnt, ugyanis már akkor is hordták egyesek, többek között József nádor felesége, Anna Pavlovna. Ez a tárgyi jelkép, szimbolikus cselekvés már a XIX. században is nagy jelentőséggel bírt, épp úgy, ahogyan ma is. Főként a politikai sorsdöntő pillanatokban, nagy gondot fordítottak arra, hogy a nemzeti, illetve a állami szimbólumok mindenkor pontosan tükrözzék a tényleges államjogi helyzetet. A reformkorban országszerte népszerűvé vált az nemzeti színek használata.