A modern kor különféle építményei között az egyik legmonumentálisabbak a hidak, melyek tulajdonképpen közlekedési vagy szállítási kapcsolatot teremtenek valamely folyó, vagy más víztömegek, hegyszoros, völgy, vasút stb. között. Hazánk egyik leghíresebb hídja a Széchenyi lánchíd, amelyet a köznyelvben általában csak Lánchídként emlegetnek.
[wp_ad_camp_1]
A Lánchíd a Buda és Pest közötti állandó összeköttetést biztosító legrégibb és legismertebb híd a Dunán, Budapest egyik jelképe és egyben az első állandó híd a teljes magyarországi Duna-szakaszon. A híd története 1821-ben kezdődött, amikor egy erős dunai jégzajlás zavarta a pestiek hétköznapjait. Egy nehézkes dunai átjutás után Széchenyi István azt gondolta, hogy mennyivel megkönnyíteni mindenki életét egy igazi, állandó híd a Dunán, akkor ugyanis csak ideiglenes hidakon lehetett átjutni a túlpartra. Eltelt ugyan 15 év, amíg az ötletből rendelet született. Ekkor mondta ki az országgyűlés az első magyarországi Duna-híd építését. Alakult egy testület, aminek az elnöke Széchenyi lett és több befektetővel is tárgyalt. Pestre hívták William Tierney Clark mérnököt és a terv megszavazása után elkezdődhetett az építkezés.

Lánchíd
A híd alapkövét 1842 augusztusában tették le. A híd építése nem volt egy egyszerű folyamat és a munkálatok lassan haladtak. Egy alkalommal leszakadt egy beemelés előtt álló elemet tartó csigasor vonólánca, amely elragadta a hidat és vele együtt Széchenyit, aki szerencsére épségben ki tudott úszni a partra. A hidat 1849. november 20-án avatták fel. A Széchenyi Lánchíd elnevezést 1899 novemberében, az átadás ötvenedik évfordulóján tartott ünnepség óta viseli. Az első világháború utáni javítások során a Lánchíd is új burkolatot kapott és 1924-ben haladhatott át rajta az első budapesti autóbuszvonalak egyike.