A Müncheni Szent-Mihály Templom

A müncheni Szent Mihály jezsuita templom a legnagyobb reneszánsz templom az Alpoktól északra. Az épület stílusa óriási hatással volt a délnémet kora barokk építészetre.

A templomot V. Vilmos bajor herceg építette 1583 és 1597 között az ellenreformáció szellemi központjaként. A templommal és a szomszédos főiskolával kapcsolatos ambiciózus tervei megvalósítása érdekében Vilmos herceg a polgárok tiltakozását figyelmen kívül hagyva a legjobb helyen lévő 87 házat lebontotta. A templom két ütemben épült. Az első szakaszban (1583-88) a templom a római Il Gesù mintájára épült, és egy ismeretlen építésztől kapott egy hordóboltozatos tetőt, amely a római Szent Péter-templom mellett a legnagyobb a világon. A templom építésekor kétségek merültek fel a boltozat stabilitását illetően, és a torony össze is dőlt 1590-ben, és elpusztította a most elkészült várat.

Lenyűgöző a homlokzat, amelyen Wilhelm herceg és a bajor Wittelsbach-dinasztia korábbi uralkodói bronzból öntött szobrai családfa formájában állnak. Hubert Gerhard nagyméretű bronzszobra a két bejárat között azt mutatja, hogy Mihály arkangyal humanoid démon alakjában harcol a Hitért és megöli a Gonoszt. A második világháborúban súlyos károkat szenvedett templomot 1946-48-ban restaurálták. Végül 1980 és 1983 között restaurálták a stukkót. Az ellenreformáció jelképei tovább élnek odabent, ahol a legcsodálatosabb vonás az alátámasztatlan hordóboltozatos mennyezet. Több mint 20 méter (65 láb) átívelve a római Szent Péter-bazilikán kívül a legnagyobb a maga nemében a világon. A Szent Mihály kripta számos történelmi személy végső nyughelyének ad otthont, köztük a Wittelsbach család nevezetes tagjainak, valamint Ludwig őrült királynak. A Szent Mihály-templom a világ egyik legnagyobb és legszembetűnőbb jezsuita temploma, és München egyik legforgalmasabb főutcáján elhelyezkedő fekvése jó lehetőséget kínál a gyors, de békés elmeneküléshez a város nyüzsgésétől.