A Myrica cserje termesztése és gondozása

A Myrica pensylvanica egy sűrű lombhullató cserje, amely az Egyesült Államok keleti részén őshonos. Ezek kétlaki cserjék, ami azt jelenti, hogy minden növényen csak hím vagy női virágok jelennek meg. Ha egy hím növény van jelen a beporzáshoz, a nőivarú növények szürkülő bogyókat hoznak, amelyekből viaszos, aromás gyertyákat és szappanokat lehet készíteni.

A növekedés során az ágak sűrűn betelnek, így biztosítva némi fedezéket a vadon élő madaraknak, még akkor is, ha kevés levél tapad a bokorhoz. Az aromás lombozat enyhe fényű. Ezek a bokrok nagyon száraz talajon (akár homokdűnéken is), valamint a mocsaras területek szélén nőnek. Mivel nitrogénmegkötők, ezek a növények szegény talajokon is boldogulhatnak, ahol más növények nehézségekkel küzdenének. A Myrica cserjék gyökérszívással ugyanúgy terjednek, mint a forszitia bokrok, ezért előfordulhat, hogy el kell távolítania az új növényeket, ha nem akarja, hogy megtelepedjenek és beborítsák a területet. Vagy ha van helye, értékelheti a terjedési képességüket, különösen, ha madármegfigyelő. A vadon élő madarak nagyobb valószínűséggel látogatnak el egy bizonyos fedezéket biztosító ingatlanra, és erre a célra tökéletes a Myrica bozótja.

A levelek illata több előnnyel jár, mint gondolná: amellett, hogy taszítja a szarvas,. úgy tűnik, hogy a szag távol tartja a rovarkártevőket. Ennek a növénynek szinte nincs problémája a kártevőkkel és a betegségekkel. Ez a cserje nedves, tőzeges talajban fejlődik a legjobban, de száraz, homokos talajban is majdnem olyan jól boldogul. A kissé savanyú talajt kedveli, de elviseli a semleges és enyhén lúgos talajokat. A Myrica elviseli a szárazságot és a nedves körülményeket is. A legtöbb környezetben egyáltalán nem kell öntözni. Ez az alkalmazkodó cserje mocsaras körülmények között is jól érzi magát.