Ha a gazdag emberek életútjáról olvasgatunk, sok színes történetre bukkanhatunk. Mind más és más, de egyetlen egy dolog közös bennük: sose adták fel.
[wp_ad_camp_1]
Aleksander Amosu talán a legjobb példa arra, hogy nem lehet elég mélyről jönni ahhoz, hogy valakinek ne legyen esélye a gazdagsághoz. A kicsi Aleksander szülők nélkül egy árvaházban nőtt fel; ahelyett, hogy az önsajnálat jogával élve sikertelenségre ítélte volna magát, mobil csengőhangok árusításába kezdett. Az ötlete meghozta számára az anyagi sikert, cégét 9 millió fontért adta tovább.
Nick D’Aloisio szinte még gyermekként csöppent bele a rohamosan fejlődő technikai világba; iskolájában nem talált segítségre, ezért önszorgalomból kezdett programozni. Mindössze 15 éves volt, amikor megalkotta a hihetetlen népszerűségre törő hírösszefoglaló alkalmazását, amelyet a Yahoo 30 millió dollárért vásárolt fel. Nick D’Aloisio ekkor még csak 17 éves volt.
Colin Thornton pályafutása nem indult ilyen fényesen; kicsapták az egyetemről, ráadásul nagyon nehéz anyagi körülmények között volt kénytelen élni. Abból próbálta fenntartani magát, hogy a szülei garázsában számítógépek javítását vállalta. A „próbálkozás” eredménye a világ egyik legismertebb számítógép szerviz hálózata lett.
A gazdag emberektől talán azt tanulhatjuk meg leginkább, hogy amit szenvedélyesen csinálunk, az gazdaggá tesz. Csupán az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e elegendő szenvedéllyel foglalkozni az álmainkkal, igazán akarjuk-e őket. Ha hajlandóak vagyunk minden nap korábban kelni annak érdekében, hogy a céljainkat elérjük, akkor semmi nem állhat az utunkba. Már csak annyi kérdés marad, a szenvedélyünk jólétet vagy igazi gazdagságot eredményez-e számunkra. Ez egyetlen módon deríthetjük ki; munkához kell látnunk.