A környezetünkben élő állatoknak szükségük van arra, hogy valamilyen módon információt cseréljenek egymással, közöljék és megértsék egymás szándékait. A kommunikáció eszköze lehet szaglással, látással vagy hallással értelmezhető jelrendszer. A kommunikáció elengedhetetlen feltétele a társas kapcsolatok létrejöttének és fenntartásának.

[wp_ad_camp_1]

Az állatvilágban vannak olyan fajok, amelyek szaganyagok termelésével, feromonok segítségével kommunikálnak. Ezek a kémiai kommunikációs eszközök hosszabb ideig hatásosak maradnak, az állat mintegy feromon ösvényt húzva maga után jelöli meg a területet, a méhek például a táplálékkeresés során használják fel a feromont a tájékozódáshoz. A hangyák feromon segítségével figyelmeztetik társaikat a veszélyre. Bizonyos állatok, például a kutyák feromonok segítségével jelölik ki saját területük határait. A vizuális kommunikáció az állatok látására épül, nagy szerepe van ez élénk színeknek és a mozgásnak. Vizuális inger váltja ki a rigófiókák tátogató reakcióját – a bizonyos méretnagyság feletti, szemmagasság felett mozgó tárgy hat kulcsingerként.

A hangjelzések főként olyan esetekben segítik elő a társas érintkezést, ha a látási vagy szaglási ingerek nem tudnak érvényesülni. A rovaroknál a hangadás elsősorban a szaporodással kapcsolatos, hívásra, illetve egyedfelismerésre használatos. Bizonyos emlősök, például a denevér ultrahang segítségével tájékozódik. Sok állat a talaj vagy bizonyos tárgyak rezegtetésével, dobolással vagy dobogással üzen egymásnak. A rezgések előnye, hogy nagy távolságból is érzékelni lehet, – elefántoknál akár 16 kilométerről is – ezen kívül a kisebb állatok csak nagy energiabefektetéssel tudnának messzire elhangzó hangot kiadni dobolni viszont ők is könnyebben tudnak.