A keleti kultúrák kedvelői számára nem ismeretlen a tradicionális japán kapuforma, a torii. Ez a hagyományos, kőből vagy fából készült kapu általában egy Shinto szentély bejáratánál, vagy akár magában a szentélyben is megtalálható. A torii, az istenek kapuja Japán egyik legismertebb jelképe, a földi és a szellemvilág közötti átjárót szimbolizálják vele.

Ezek az egyszerű felépítésű kapuk leggyakrabban jellegzetes piros festésű építmények. Két oszlopból álló, általában két keresztrúddal összekötött szerkezet, mely a japán kultúra szerint szimbolikus határnak számít az emberek hétköznapi világa, és az istenek szent világa között. Leginkább kétféle, egymással eléggé ellentétes jelentést tulajdonítanak a kapunak, a kapun történő áthaladásnak. Az egyik jelentése a szerencséhez köthető: a legenda szerint a madaraknak és a napfénynek köszönhető a pozitív tulajdonságokkal bíró szimbólum. Ezzel ellentétes a másik jelentése. A kapun átlépve ugyanis beléphetünk a szellemek, a holtak világába. A kapun történő átkelés a tudat átalakulását is jelképezi.

Hagyományosan Japánban szent helyek bejáratához állították, vagy oda, ahol úgy gondolták, hogy a természet szelleme lakozik. Bár elsősorban a távol-keleti kultúra szimbóluma a Torii kapu, hazákban is található belőle néhány. Az egyik legismertebb ilyen építmény Csóron található. A csóri kaput azért tartják különlegesnek, mert bárki felkeresheti, és akár szimbolikusan átléphet általa egy szent területre. A csóri Torii kaput pár éve egy kagami-ryú dan-vizsga teljesítése kapcsán állították. A kagami-ryu szamuráj szellemiségű, japán hagyományokon alapuló harcművészeti forma. Ezt a harcművészeti ágat űzik azok a sportemberek is, akik a kaput jelenlegi helyén felállították, tisztelegve az előtt, hogy Japánban a harcművészet szent tevékenységnek számít.