Száradó levelek, könnyű eső az ablakon, csendesen ketyegő óra, ezek mind tompa hangok, közvetlenül a hallásküszöb felett. Egy pillanat alatt észleljük őket, a máskor viszont nem, még akkor sem, ha úgy tűnik, hogy a hangok egyáltalán nem változnak.
[wp_ad_camp_1]
Számos tanulmány kimutatta, hogy soha nem dolgozzuk fel ugyanolyan módon a bejövő ingereket, legyen az hang, kép vagy érintés. Ez igaz, még akkor is, ha az inger pontosan ugyanaz. Ennek oka az, hogy az inger hatása az azt feldolgozó agyi régiókra azon hálózatok pillanatnyi állapotától függ, amelyekhez az agyi régiók tartoznak. Korábban azonban nem voltak ismertek azok a tényezők, amelyek befolyásolják és amelyek alapját képezik a hálózatok folyamatosan ingadozó pillanatnyi állapotának, és hogy ezek az állapotok véletlenszerűek vagy egy bizonyos ritmust követnek-e. „A hálózat idegsejtjei között mindig van egy bizonyos mennyiségű aktivitás, még akkor is, ha látszólag nincsenek külső hatások ránk nézve. Tehát a rendszer soha nem marad inaktív” – magyarázza Tilman Stephani, a tanulmány első szerzője, amelyet most tettek közzé a Journal of Neuroscience-ben. A test belsejéből folyamatosan jelenik meg információ a szívverésről, az emésztésről vagy a légzésről, a hőmérsékletről és a belsőleg generált gondolatokról is.
Ezen túlmenően a belső neuronális aktivitás akkor is megtörténik, ha az idegrendszeri hálózatokat izolálják bármilyen bemenettől. Ez folyamatosan befolyásolja a különféle agyi hálózatok ingerlékenységét. „A belső folyamatok dinamikája tehát kapcsolódik a rendszer ingerlékenységéhez és ennélfogva az ingerválaszhoz is” – mondja Stephani. „Tehát úgy tűnik, hogy az agy nem úgy működik, mint egy számítógép, ahol ugyanaz a bejövő információ mindig ugyanazt a reakciót jelenti.” Stephani és munkatársai bizonyítékokkal szolgálnak arra vonatkozóan, hogy ez az elv szabályozhatja az emberi agyban a szenzoros agyi válaszok variabilitását is.