Az ideák és a lélek halhatatlanságának érvei

Születésünk után rögtön érzékeljük környezetünket, és mivel a dolgok összehasonlításához szükségünk van az egyenlőség fogalmára, szükségszerű, hogy azt már a születésünk előtt elsajátítottuk.

Ekkor azonban felmerül a kérdés, hogy ha az egyenlőség fogalmát már születésünk előtt ismertük, vajon a többi hasonló fogalomról (pl. nagyobb, kisebb) is volt-e már tudomásunk? Szókratész véleménye szerint ez így van, születésünkkor már ismertük ezeket, de elfelejtettük, és a tanulás folytán emlékezünk vissza rájuk. Ahhoz, hogy ez lehetséges legyen, az ember lelkének már a születése előtt léteznie kellett: „gondolatmenetünk szépen elvezet ahhoz, hogy hasonlóképpen létezik a lelkünk születésünk előtt, és a létező, amiről te [Szókratész] most beszélsz. Mert számomra semmi sem nyilvánvalóbb, mint az, hogy az összes efféle dolgok a legnagyobb mértékben léteznek, a szép és a jó is, és az összes többi is, amiről most beszéltél; és ennek bizonyítása véleményem szerint máris kielégítő”.

Vajon ezek a létezők átesnek-e valamiféle változáson, vagy soha sem változnak meg? A ruhák, a lovak például mindig különbözőek, bár az elnevezésük azonos. Olyan dolgokat, amelyek teljesen egyformák, nem tapasztalunk a valós világban. Tehát „két fajtája van a létezőnek: az egyik látható, a másik láthatatlan”. A lélek és a test esetében ez a következő: az emberi test látható, a lélek az ember számára láthatatlan. Ezek alapján levonható a következtetés, hogy a lélek hasonlít legjobban ahhoz, ami isteni, hallhatatlan, gondolkodással megközelíthető, egyalakú feloszthatatlan, mindig ugyanaz és ugyanolyan. Arra viszont ami emberi, halandó, sokoldalú, gondolattal meg nem közelíthető, felbomló és soha nem egyforma legjobban a test hasonlít.