Az emberek érzékeiktől függenek, attól, hogy hogyan érzékelik a világot, önmagukat és egymást. Annak ellenére, hogy az érzékek az egyetlen ablakot jelentik a külvilágra, az emberek ritkán kérdőjelezik meg, mennyire hűen képviselik a külső fizikai valóságot.

[wp_ad_camp_1]

Az elmúlt 20 év során az idegtudományi kutatások kimutatták, hogy az agykéreg folyamatosan generál jóslatokat arra vonatkozóan, hogy mi fog bekövetkezni, és hogy az érzékszervi feldolgozásért felelős neuronok csak kódolják a jóslatunk és a tényleges valóság közötti különbséget. Dr. Katharina von Kriegstein professzor vezetésével a TU Drezdai idegtudósokból álló csoport új eredményeket mutat be, amelyek azt mutatják, hogy nemcsak az agykéreg, hanem a teljes hallási útvonal is reprezentálja a hangokat az előzetes elvárásoknak megfelelően. Tanulmányukhoz a csapat funkcionális mágneses rezonancia képalkotást (fMRI) használt, hogy megmérje 19 résztvevő agyreakcióit, miközben hangsorozatot hallgattak. A résztvevőket arra utasították, hogy keressék meg, hogy a sorozat melyik hangja tér el a többitől. Ezután a résztvevők elvárásait úgy manipulálták, hogy a szekvenciák bizonyos pozícióiban a deviáns hangra számítsanak.

Az idegtudósok megvizsgálták azokat a válaszokat, amelyeket a deviáns hangok váltottak ki a szubkortikális út két fő magjában, amelyek a hallás feldolgozásáért felelősek. Bár a résztvevők gyorsabban felismerték a deviánt, amikor azt olyan pozíciókra helyezték, ahol várták, a szubkortikális magok csak akkor kódolták a hangokat, amikor váratlan helyzetbe kerültek. Ezeket az eredményeket a prediktív kódolás, a szenzoros feldolgozás általános elméletének összefüggésében lehet a legjobban értelmezni, amely az észlelést a hipotézis tesztelésének folyamataként írja le. A prediktív kódolás feltételezi, hogy az agy folyamatosan jóslatokat generál arra vonatkozóan, hogy a fizikai világ hogyan fog kinézni, megszólalni, érezni és szagolni a következő pillanatban.