A családon belüli erőszakos cselekményeknél óriási a látencia, mivel a nők szégyenlik, belső családi problémának tekintik, vagy pedig a férj esetleges megtorlásától tartva nem tesznek feljelentést. Igen gyakori, hogy a rendőrség egyáltalán nem megy ki az családon belül elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos hívásokhoz, kivéve ha a keletkezett sérülések életveszélyesek, illetőleg amikor a beavatkozásra már csak az elkövető büntetőjogi felelősségre vonása érdekében van szükség, ugyanis a sértett a bántalmazásba belehalt.

[wp_ad_camp_1]

Ez vétkes mulasztás a rendőrség részéről, hiszen a rendőrségnek joga van a lakásba bemenni, ha bűncselekmény gyanúja áll fenn, és eldöntheti, indít-e büntetőeljárást. A bántalmazott nőnek akkor is ritkán nyújtanak segítséget, ha ők maguk keresik fel a rendőrséget (25% állítja, hogy nem foglalkoztak velük érdemben). A nők 16%-a arról panaszkodott, hogy gúnyos megjegyzéseket kapott a rendőrtől, ezért többet nem fordul hozzájuk. Az viszont tény, hogy a rendőrség az esetek kb. 70%-ában segítséget nyújtott a nőknek.

Családon belüli erőszak

A feladat ezek után az lenne, hogy olyan szakembereket képezzenek ki, akik kifejezetten családon belül elkövetett bűncselekményekre specializálódnak. Szükséges továbbá a rendőrségi és bírósági szemlélet megváltoztatása is, hogy a segítséget kérő áldozat kínzását ne „családi veszekedésnek” titulálják, és ne nyilvánítsák magánügynek. Természetesen ennek megvalósításában a gyermekvédelmi és más önkormányzati szervek, továbbá az ügyészség, ügyvédek, jogvédő szervek, önkéntes szervezetek és csoportok ugyanúgy jelentős szerepet játszanak.