Nincs is annál ijesztőbb, mint amikor a pihentető éjszakai alvás közepén egyszer csak arra riadunk fel, hogy az egyik kezünk teljesen el van zsibbadva.

Szélsőséges esetekben ilyenkor mozdítani sem bírjuk, csak a másik kezünk segítségével tudjuk mozgatni, ez pedig – érthető okokból kifolyólag – hatalmas ijedtség tud lenni. Szerencsére általában csak pár percig tart a kellemetlen érzés, aztán jön a jól ismert bizsergés, és szép lassan visszatér az élet a végtagba, mi pedig újra álomra hajthatjuk a fejünket. De vajon mi okozza ezt a fura jelenséget, és jár-e valós veszéllyel az, ha ennyire elzsibbad a kezünk? Laikusként azt gondolnánk, hogy egyszerű a magyarázat, és csupán annyi történik, hogy magunk alá gyűrve a végtagot, elzárjuk annak vérellátását, és emiatt válik teljesen érzéketlenné. Félig-meddig valóban így van, ám ez csak ebben a formában csak féligazság.

Önmagában az, hogy nem jut elég vér a kezünkbe, még nem okozná a teljes érzéketlenségét. Amikor mélyen alszunk, és olyan pozíciót veszünk fel, amely során ránehezedünk a kezünkre, akkor nem csak a vér útját akadályozzuk, hanem a különböző idegekre is nagy nyomást fejtünk ki. Ennek a nyomásnak köszönhetően az ingerület átvitel – egy idő után – leáll, és a presszió miatt az agyunk felébreszt minket. Ennek a védekező mechanizmusnak köszönhetően az idegek nem sérülnek – hisz nem telik el elég idő ahhoz, hogy károsodjanak -, az ébredés hatására pedig megszűnik a nyomás, és perceken belül helyreállnak a dolgok. Így aggódni emiatt nem érdemes, a testünk tökéletesen teszi ilyenkor a dolgát. Veszélyt csupán az jelenthet, ha valamilyen szer – többnyire alkohol – hatására olyan mély álomba esünk, amiből az agy nem képes emiatt felébreszteni minket. Ezért is fontos a mértékletesség, no és persze azért is, mert egyéb veszélyes velejárói is lehetnek a delíriumos alvásnak.