Johan Gaume, az EPFL lavinákkal és geomechanikával foglalkozó szakértője a jégre irányította figyelmét. Célja, hogy jobban megértse a jéghegy nagysága és az ellés következtében fellépő szökőár amplitúdója közötti összefüggést. Gaume más kutatóintézetek tudósainak egy csoportjával együtt most bemutatott egy új módszert ezeknek az eseményeknek a modellezésére. Munkájuk a Communications Earth és a Environment Research új folyóiratában jelenik meg.

Ezek a tudósok elsőként szimulálják mind a gleccsertörés, mind a hullámképződés jelenségeit, amikor a jéghegy a vízbe esik. „Célunk a víz és a jég közötti kölcsönhatás modellezése volt, de ennek jelentős költségei vannak a számítási idő szempontjából. Ezért úgy döntöttünk, hogy folytonos modellt alkalmazunk, amely numerikusan nagyon hatékony, és amely mind meggyőző, mind eredményes összhangban van a kísérleti adatok nagy részével „- mondja Gaume, aki az EPFL Snow Avalanche Simulation Laboratory (SLAB) vezetője és a tanulmány szerzője. A vizsgálatba bevont további intézetek a Pennsylvaniai Egyetem, a Zürichi Egyetem, a Nottinghami Egyetem, valamint a svájci WSL Hó- és lavina-kutató intézet. A tudósok módszere betekintést nyújthat a jégtörés speciális mechanizmusaiba is.

„A kutatók felhasználhatják szimulációink eredményeit a nagyszabású modelljeikbe beépített ellési törvények finomítására a tengerszint emelkedésének előrejelzésére, miközben részletes információkat nyújtanak a jéghegyek méretéről, amelyek jelentős mennyiségű tömegveszteséget jelentenek” – mondja Gaume.  Az ellés akkor következik be, amikor a gleccser szélén jégdarabok letörnek és a tengerbe esnek. A repedés hátterében álló mechanizmusok általában attól függenek, hogy milyen magas a víz. Ha alacsony a vízszint, a jéghegy letörik a gleccser tetejéről. Ha a vízszint magas, a jéghegy hosszabb és alulról szakad le, mielőtt a felhajtóerő miatt a felszínen lebegne.