Higiéniai trükkök, amelyek valójában nem segítenek

Mindenkinek megvan a maga rigolyája, ám ezekben épp az a közös, hogy a legtöbbjük nem ér egy fabatkát sem, ellenben képesek vagyunk velük jól megbonyolítani az életünket.

Van, aki háromszor visszamegy megnézni, hogy biztos bezárta-e az ajtót, és hát olyanok is akadnak szép számmal, akik nem lépnek rá a vonalakra az utcán, vagy épp meghatározott ideig mosnak kezet. A higiénia amúgy is egy ingoványos terület, hisz sokunknak megvan a maga elképzelése arról, hogy miként lehet megelőzni egy-egy problémát, és mi az, ami totálisan értelmetlen szokás. A legtöbb berögződéssel pedig épp ez a baj, nevezetesen, hogy bár van némi logika mögöttük, ám valójában nem túlságosan hatásosak. Gondoljunk csak mindjárt bele a nyilvános illemhelyek használatába, hisz melyikünknek ne állna fel a szőr a hátán már csak a gondolattól is.

De ha egyszer menni kell, akkor menni kell, nincs mit tenni. Ilyenkor aztán a létező összes trükk előkerül a tarsolyból, kezdve azzal, hogy még csak meg sem közelítjük az ülőkét – főképp hölgyek esetében jellemző megoldás ez -, vagy a papírral takargatás, végül aztán persze megpróbáljuk lábbal lehúzni a WC-t. Ezek ugyan nem tűnnek butaságnak, de mindegyik több hátránnyal jár, mint amennyi hasznot hoz. Ha túlságosan messziről, fölé guggolva használjuk az illemhelyet, akkor a fröcsögés okozhat csúnya meglepetéseket, a kórokozók zöme pedig nem a gombon van, hanem az ajtó kilincsén, erre azonban már kevesen gondolnak. Nem érdemes tehát túlagyalni ennyire ezt a kérdést, egyszerűen csak vigyünk magunkkal fertőtlenítő kendőt – amúgy is hasznos, ha mindig van nálunk egy kis tasakkal – és nagyon alaposan mossunk kezet, mielőtt távozunk, ügyelve arra, hogy utána már ne fogjuk meg a kilincset. Ilyenkor használjunk egy darab papírt, vagy a lábunkat. Ennyi bőven elég ahhoz, hogy a legnagyobb fertőzésveszélyt elkerüljük.