Nemtől, és kortól független a csokoládé iránti tisztelet. A cukorbetegek, fogyókúrázók és macskák kivételével, szinte mindenki a rabjává vált. A hátránya, csak az az egyetlen dolog, hogy az alakunkat nem kíméli.
[wp_ad_camp_1]
Sokaknak feltűnhet, hogy előző mondatomban, mit kereshet ott, az hogy macska? A válasz egyszerű, ugyanis egy nemrég megjelent kutatás megállapította, hogy hiába akarjuk megjutalmazni kedvencünket egy kocka csokival, hogy had élvezze ő is az ízeket, hiszen a macskák nyelvén nincs jelen az édes ízekért felelős receptor. Ha tudná, miről marad le szegény pára…

Csokoládé
De maradjunk az embereknél, nálunk egyfajta rituálévá vált a mindennapos csoki habzsolás. Jobb nem belegondolni, hogy hány millió tonna lehet az emberiség éves csokoládé fogyasztása. Jó szokásunk, hogy ha boldogok vagyunk, akkor örömünkben esszük, ha szomorúak, akkor növelni szeretnénk boldogsághormonjainkat, így önkéntelenül is ehhez nyúlunk. Húsvétkor, vagy születésnapkor ismerős lehet a helyzet mindannyiunknak, hisz rokonoktól, barátoktól ilyenkor valóságos bonbon halmazokat kapunk. Na nem, mintha nem örülnénk neki.
Vigyázni kell azonban, hogy mértéktelen fogyasztása túlsúlyhoz és rossz közérzethez vezet, így itt is érdemes megtalálni az aurea mediocritast, vagyis arany középutat! Abban egyetértünk, hogy az élet sokkal fanyarabb és keserűbb lenne nélküle.