A túlevés és a gyakori nassolás mind-mind egy nagyon alattomos dolog, hisz szinte észrevétlenül válnak részévé mindennapjainknak és ha egyszer ez megtörténik, onnan már nem is olyan egyszerű változtatni és visszatérni az egészséges táplálkozáshoz.

Először is érdemes megnézni, hogy mi is okozza a túlevést, illetve a nassolás iránti leküzdhetetlen vágyat. Előfordul, hogy azért nő meg az étvágyunk, mert minden a legnagyobb rendben van és tökéletesen elégedettek vagyunk az életünkkel (azaz boldogságunkban eszünk többet), ám ez a ritkább eset. A sajnálatos igazság az, hogy a stressz a legfőbb kiváltó ok, ilyenkor ugyanis a szervezet kortizol termelése megemelkedik, a kortizolnak pedig az egyik kellemetlen hatása, hogy fokozza az étvágyat. Így pedig szép lassan ki is alakul a 22-es csapdája, hisz ilyenkor kimondottan az egészségtelen, zsíros, nehéz ételek azok, amikre vágyunk, ennek egyrészt genetikai okai vannak (hisz még az ősidőkben megtanulta testünk, hogy ezekkel sokkal tovább ki tudja húzni), másrészt a hormonjaink is jól megviccelnek minket, hisz a cukros, zsiradékban gazdag ételek fogyasztása jól megindítja a dopamintermelést, amitől egyszerűen csak jobban érezzük magunkat.

Ha pedig már azt vesszük észre, hogy egy jó nagy tányér étel és az, hogy dugig ettük magunkat az boldogabbá tesz minket (miközben a mérlegen megjelenő számoktól egyre szomorúbbak vagyunk), akkor onnan már csak komoly tervezéssel és akarattal lehet visszatalálni a helyes útra. Előre megtervezett és szigorúan tartott étrenddel, tele gyomorral végzett bevásárlásokkal, és sziklaszilárd kitartással. A legjobb megoldás, ha tényleg legalább egy hétre előre pontosan összeírjuk, hogy melyik étkezésre mit fogunk fogyasztani (mindezt kalóriabevitel alapján megtervezve) és csak a hozzávalókat szerezzük be. Étrendünkből száműzzük (legalábbis eleinte) a cukros, feldolgozott ételeket, ezeket gyümölcsökkel és sovány húsokkal helyettesítjük. A kieső dopamint pedig edzéssel a legegyszerűbb pótolni, ráadásul ezt szervezetünk is meg fogja hálálni nekünk.