A legtöbb ember életének legmeghatározóbb fordulópontja gyermeke megszületése. Ettől a pillanattól kezdve ugyanis már a csöppség érdekei a legfontosabbak és egy igazán jó szülő mindent megtesz azért, hogy a csemetéjének a legjobb élete legyen.

Épp ezért sok családban kardinális kérdés, hogy kik legyenek a keresztszülők. A keresztszülőség nagyon régre, egész a középkorig nyúlik vissza és bizony rengetegen még ma is az akkori elvek szerint választanak: azaz nem csupán azt nézik, hogy a keresztszülők majd megtanítsák a gyermeket a keresztény elvekre, hanem azt is, hogy olyan embereket válasszanak erre a megtiszteltetésre, akik képesek lennének felnevelni keresztgyermeküket, ha a szülőkkel történne valami.

Valljuk be: nem egyszerű döntés ez. Ma már szerencsére az egyház is rugalmasabban áll hozzá a kérdéshez, mint pár évtizeddel ezelőtt, hisz a kiválasztottaknak nem kell házastársaknak lenniük, sőt, a gyermeknek akár két keresztanyja is lehet a szokványos kereszanya-keresztapa felállás helyett. Ezzel együtt a választás még így is embert próbáló feladat. A legtöbben – persze amennyiben van – akkor végül valamelyik, vagy mindkét szülő testvérét kéri fel, ám korántsem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb. Hisz a keresztszülőség lényege épp az, hogy olyan embereket fogadunk be a családba, akikben száz százalékig megbízunk. Olyannyira, hogy akár a gyermekünket is rájuk bíznánk. Ennélfogva egy családtagra „pazarolni” ezt a titulust felesleges, hisz ők már amúgy is nagynénik és nagybácsik. Sokkal inkább érdemlik meg a keresztszülőséget a szülők legjobb barátai, azok, akik bármit megtennének értük. Természetesen ahány család, annyi élethelyzet. Ezt a fontos döntést pedig minden édesapának és édesanyának mérlegelnie kell és aszerint választani, ami a gyermekük számára a legelőnyösebb.