A hagyományos európai evőeszközök, amiket nap, mint nap használunk az étkezések során, a kanál, a villa és a kés, illetve ezek egyéb változatai. Ha azonban az utunk Ázsiába, vagy még keletebbre visz, a jól megszokott segédeszközök mellett vagy épp helyettük, evőpálcikákkal is találkozhatunk. Maga az evőpálcika jelen ismereteink szerint már az ókori Kínában is használatban volt a kínai konyhákban.

Az evőpálcikákat párban használva fogyasztják ételeik legjavát napjainkban is a legtöbb kelet-ázsiai országban élő emberek. A két, egyforma hosszúságú és kialakítású pálca többféle anyagból készülhet. Méretüket tekintve változatosak, a 16-20 cm-estől akár 30-50 cm hosszúságú méretig találkozhatunk ilyen evőeszközzel. A leggyakrabb alapanyag általában a fa és a bambusz, hiszen ezekből gazdaságosan és könnyen készíthető pálcika. Készítenek már műanyagból is evőpálcikákat, amelyek előállítása szintén olcsóbb, azonban nehezebben kezelhetők csúszósabb felületük miatt. Koreában fémből készült pálcikákat használnak leggyakrabban. Kezelésük, tisztán tartásuk a műanyag pálcákhoz hasonlóan könnyű, azonban főzéshez ezeket gyakrabban használják, mert hőállóak.

Az evőpálcika használata európai ember számára elsőre problémás lehet. Kezelhetőségével kapcsolatban már oktató videókat és a helyes tartást bemutató képekkel is találkozhatunk. A legfontosabb azonban, hogy kezdetben leginkább otthon gyakoroljunk sokat. A pálcahasználatnak is vannak bizonyos illemszabályai, hasonlóan az európai éttermi etiketthez. A nyugati szokásokkal ellentétben, a pálcikát nem használják figyelemfelkeltésre vagy zajkeltésre. Nem illik ételt a pálcikára szúrni, és nem illik rizsbe vagy tésztába szúrni sem, úgy, hogy felfelé álljon a vége. Ez ugyanis a temetéseken használt füstölőkre emlékeztet. A pálcahasználat egyébként egyre nagyobb divat a nyugati kultúrákban, az ázsiai ételek térhódításának köszönhetően.